Mit gondoltok, baj van a hozzáállásommal és hiba volt gyereket vállalnom?
Eddig nem éreztem úgy, hogy gond lenne velem. De ahogy itt olvasgatom a kérdéseket és válaszokat, egyre jobban aggódom amiatt, hogy valami nincs rendben nálam.
Itt mindenki (vagyis a nagy többség) azt írja, hogy nagyon élvezték a terhességet, és hogy valóban áldott állapot. Nos, én nem élvezem egy kicsit sem, pedig teljesen sima, problémamentes terhességem van. Mégsem találom csodálatosnak, hogy dagad a bokám, fáj a derekam, ég a gyomrom, és hogy félóránként kell pisilnem, hogy sehogy sem kényelmes, stb.
Ráadásul szörnyen félek, sőt egyenesen rettegek a szüléstől, ha választhatnék, inkább a császárt választanám. Mindenki más viszont azt írja, hogy ez milyen önző dolog, és aki inkább felvágatná magát, az nem is jó anya, mert nem a gyereke érdekeit tartja szem előtt, stb.
És azt is írják, hogy márpedig a szülés kicsit sem undorító, sőt épp ellenkezőleg, a világ legcsodálatosabb élménye, stb. Én erről sem vagyok meggyőződve, egyszerűen fel nem foghatom, hogy mi abban a csodálatos, ha fáj, meg hogy az ember reped, szakad, vérzik, stb. Nekem egyetlen porcikám sem kívánja ezt a tortúrát, és kizártnak tartom, hogy valaha is "csodálatos élményként" tekintsek vissza rá.
Most akkor tényleg gond van velem? Lehet hogy tényleg hiba volt gyereket vállalnom és rossz anya vagyok, illetve leszek? Ti mit gondoltok erről az egészről?
32 hkm
válasza:én alapvetően élveztem a terhességet,de a 36-7-héten már igencsak szültem volna(különösen a másodiknál,nyomott egy ideget a derekamban,alig bírtam mozogni) Az meg amiket leírtál nem a szép része, a szép és jó,az,hogy rugdos,meg az hogy látod az uh-n mozogni, a többi szívás :P gyomorégésre meg próbálj változtatni az étrendeden,hátha...a másodiknál diabéteszem lett,nem ehettem semmi cukrosat és nem is égett a gyomrom,elsőnél meg majd megőrültem tőle.
Szüléssel kapcsolatban: nekem az első császár volt...Másodszor ragaszkodtam hozzá,hogy természetesen akarok szülni...Tudod miért?mert úgy voltam vele,hogy csak jobb lehet,mint a császár utáni fejfájás...és tényleg jobb volt,szóval én a term. szüléssel voltam "önző"...
egyébként meg mindkét gyerekemnek ugyanúgy az anyukája vagyok,ugyanúgy szeretem őket... de ez is csak szülés után alakult ki igazán(különösen az elsőnél)
válasza:Jaj, te drága, el ne hidd már, hogy ezen múlik! És nagy tévedés, hogy mindenki úgy gondolja, ahogy leírtad, csak talán ők a "hangosabbak", és az álszentebbek, vagy épp a baromi szerencsések.
A terhesség tud nagyon sz.r lenni, nekem ilyen volt a 2-3. hónap fizikailag, néhány másik meg lelkileg. A második felét viszont nagyon élveztem, mert akkor épp úgy működtek a hormonjaim, ennek ellenére nem szeretném még egyszer átélni.
A szülés fáj és undorító, de ki lehet bírni. Ha meg nem akarod, nem kell kibírni, lehet kérni a könnyítést, csak kicsit zsebbe kell nyúlni.
Ha a szülést választod, és szerencséd van, életed legszebb és legfelemelőbb élményeként fogsz rá emlékezni a fájdalom és a gusztustalanság ellenére is (én ebbe a táborba tartozom). Ha peched van, olyan traumaként emlékszel majd rá, hogy évekbe telik, míg feldolgozod.
Hogy jó anya leszel-e, az a legkevésbé sem ezen múlik, az majd csak a szülés után következik, és hidd el, az a nehezebbik része...
Semmi gond nincs veled, csak őszinte vagy. Ne mások hülyesége határozza meg az önértékelésedet, mert ez anyaként is sok probléma forrása lehet.
válasza:"Ha megszuletik nem fogod tisztaba tenni mert nem birod a kaki szagot vagy mert faradt vagy nem kellsz fel hozza??? Ha most ennyire en kozpontu vagy akkor hogy fpgsz akkor viselkedni mikor meglesz a baba?? Nem lehet kibirni ezt a par honapot?"
Na, pont az ehhez hasonló vélemények miatt kételkedem magamban egyre jobban. Mert azt gondolom, hogy már miért ne lehetnék énközpontú, amíg nem született meg a kicsi? Miért ne gondolhatnék addig magamra, ha ezzel nem ártok neki? És de, természetesen ki lehet bírni ezt a pár hónapot, ki is bírom, de ettől még nem élvezem.
Azt meg nem is értem, hogy függ össze ezzel az, hogy felkelek-e majd a síró babához és hogy tisztába teszem-e?
válasza: válasza:utolsó hozzászóló,ezek szerint te mazochista vagy,mert élvezed,hogy fáj?
Vagy magát a tudatot élvezed,hogy gyereked lesz..nem mindegy...
A kérdező egyszerűen azt írta,h nem ugrik ki a bőréből,mert dagad a bokája...
válasza: válasza: válasza:"Mert most sem arra gondolsz hogy egy uj elet cseperedik benned hanem arra hogy jaj a bokam... es akkor mi van??? 2 honap mulva megszulsz vege lesz egy csodas eletszakasznak"
Bocsánat, hogy akkor, amikor nem jön rám egyik cipőm sem, akkor abban a pillanatban nem arra gondolok, hogy "jaj de csodás, egy új élet cseperedik bennem", hanem arra, hogy "ku.rvaélet, most hogy megyek ki az utcára cipő nélkül?".
Igen, két hónap múlva megszületik a lányom, akit már most is nagyon szeretek, és vége lesz egy életszakasznak, ami az én szememben nem csodálatos, hanem amolyan szükséges rossz, amin túl kell esni, ha az ember gyereket akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!