Programozott császármetszésre vagyok kiírva március végére, jól döntöttem?

"Nekem császárom volt 1 éve. Sztem nem olyan borzasztó mint ahogy ezt mindenki beállítja. Sokan eltúlozzák,"

Uganez igaz a természetes szülésre is! Soakn eltúlozzák és nem is olyan borzasztó,mint ahogy ezt mindenki beállítja!

nekem személyesen nincs tapasztalatom programozott császárral. tesómnak az volt, egy betegség miatt nem indulhat be a szülés, nem is hordhatta ki végig a gyerekét, 35. héten programozott császárral kivették a picit :( én természetes út szültem, szerintem jobban jártam. ő 2 hétig menni se bírt, csak nagyon lassan totyorászott a-ból b-be, felülésre azt mondta a kínok kínját élte meg hetekig és emelni se tudott.

a szülés fájt, igen, kb. 3 óra volt húzós, majd a felépülés, pár napig fájt a micsodám, de mozgásban nem igen gátolt, én szülés után már vittem mutogatni a babát az üveghez, tesóm meg ugye fel sem kelhetett aznap.

szerintem nem a császár a fájdalommentes, de tény, hogy szerencsére nem éltem át

Hát, én megjártam a természetes szüléssel. Be voltam tojva tőle,próbáltam császár felé terelni az orvost, nem igazán volt vevő rá.

Aztán beindult a szülés, baba beszorult a szülőcsatornába, vákuummal húzták ki (rendellenes arctartás), nekem repedt mindenem. Fájdalomcsillapításra nem volt idő/kapacitás. Amikor a tortúra után kivették és rám akarták tenni, én kapálóztam, hogy ne, nem vagyok olyan állapotban. Elvitték megvizsgálni, stb.

Ekkor derült ki, hogy a méhlepénynek esze ágában sincs megszületni. Továbbra is fájdalomcsillapítás nélkül, kézzel tépkedték, cérnakesztyűben. Már a fal is véres volt.

Végül vittek a műtőbe és ott szedték ki a maradékot, majd stoppoltak össze, altatásban.

Volt vagy 4-5 óra, mire annyira képben voltam, hogy oda tudták hozni a babát, addig a férjem rohangált, én meg az utókábulattól félrebeszéltem és nem voltam túlzottan orientált sem. 3(!!) hétig se ülni, se járni nem tudtam, mosdóba segítséggel jutottam ki. A kórházban ágytálaztak.

Utólag mondták, hogy igen, többek között relatív téraránytalanság volt (normál méretű baba, míg én kis termetű vagyok).

Szerintem egy császárral jobban jártam volna.

Viszont előre nem lehetett látni ezeket, mire kiderült, már kapkodás és életmentés volt. Ha valaha lesz még gyerekem, császárral fog születni, most már az orvos is indokoltnak látja.

Huhh, ez durva volt . 9 -es válaszoló, aki a videót belinkelte. Soha nem láttam még hogy ilyen a császár ( éppen ettem, de elment az étvágyam )

Na akinek a természetes szules undorító . Akkor ezt nézze meg :D egyébként szerintem teljesen természet ellenes ez az egész. De nyilvan ha a baba vagy az anya érdekében történik ( ugy értem életveszélyben van valamelyikojuk ) akkor persze. De csak azert mert ... Nagyfej kis lyuk :D jajj.

Természetes úton szültem , eszembe sem jutott soha hogy császárom legyen, vagy hogy en azt kérjem :/ a szules egy természetes dolog, megszultem egyből a hasamra tettek a lanyom aki egyébként 3720 grammal született tehát nem volt kos feje :D ez volt a legcsodálatosabb érzés a világon ! De komolyan , ahogy kibújt ugy mázosan véresen rámtettek, nem hogy undorító nem volt. Konkrétan elsirtam magam:) párom bent volt velem, elvágta a köldökzsinórt. Sőtt fotózott is . Mm a babát. 2 napig voltam kórházban , szules után 40 percel mar cicizett a babàm, es egész végig velem volt, egyetlen percre sem vittek el! Amikor zuhanyoztam párom, es anyósom volt vele. Egy agyban aludtunk , végig szopizott. Emiatt olyan szoros kötelék van köztünk hogy el sem tudom mondani. Örök élmény maradt :) es nem mondtam volna róla le semmi pénzért !

Szerintem nem döntöttél jol, de em ítéllek el, még annak ellenére sem hogy undorítónak tartod a szülést . Picit gondolj a babára. Gondold végig azt amit a többiek is írtak . Menj el egy szules felkészítő tanfolyamra akár, az is segíthet . Szerintem nem kellene le mondanod erről a szép élményről . ( én össz vissz 6 órát vajúdtam , abból 3 órát itthon) 6 percesekkel, egész tűrhető volt, kb 3-4 napig fájdogált odalent , de szerintem ez semmi a császáros vágáshoz képest. Ugyanúgy folytattam a dolgomat mikor hazajöttem a kórházból mintha kb nem is történt volna semmi, nem pihengettem meg ilyenek. Mostam főztem, mosogattam, elláttam a babát , nem segített senki. Ezt nem biztos hogy császár után meg tudod csinálni. :)

Én a szülésem előtt éppen hogy a császártól voltam betojva, nagyon nem akartam, pedig benne volt a pakliba a magas vérnyomásom miatt. Szerencsére nagyon hamar meglett a baba hüvelyi úton, és marhára nem bántam meg. Ha semmi nem indokolja, csak úgy nem kérnék császárt. Nem is értem, hogy lehet ezt kérni...

Volt az osztályon egy császáros kismama, akinek - illetve a gyerekének - én adtam a tápszeremből (elfogyott a kórházban épp, no comment), mert szegényt akkor tolták vissza a műtőbe, valami fertőzést kapott, nem lett teje, a baba meg orditott egyfolytában. Na akkor nagyon örültem, hogy simán szültem. :)

Két császárom volt, a második 10 napja. Köszönöm, jól vagyok, a tejem már másnap beindult, a babám 10 nap alatt 30 dekát hízott, egyedül vagyok a két gyerkőccel, a picit ma magamra kötöttem, míg a naggyal játszótereztem. A varratok még bent vannak. Én iszonyatosan gyorsan helyrejöttem mindkét műtét után /sürgősségi császár volt mindkettő két különböző okból/. Ugyanúgy az ágy szélén szoptattam a babáimat, mint a spontAn szült szobatársaim és dumcsiztunk, nevettünk. A kislányomat rögtön megszoptathattam a műtét után, ahogy felállítottak /6 óra múlva/, be is hozták a babámat, és velem maradt. Biztos jó a genetikám. A hasam szépen visszament, tényleg rendben van így minden.

Teljesen emberfüggő, ki hogyan viseli.

Mi még csak most tervezzük, de ezektől a sztoriktól nagyon megijedtem...

Amúgy a kérdezőnek szíve-joga eldönteni h mit tart undorírónak. Halló! Nem a gyereknevelésre mondta, hanem a szülésre, ami valljuk be, nem egy gusztusos dolog.