Programozott császármetszésre vagyok kiírva március végére, jól döntöttem?

Beszélgess el egy pszichológussal, vagy egy dúlával erről. Március vége még messze van, van időd.

Hidd el, vannak szép természetes szülésélmények, lehet hogy te olyan alkat vagy, aki könnyen tágul, és hamar megszül. Ha nincs semmi komplikáció, nem indokolt a császár. Nekem sürgősségi császárom volt, és hidd el, baromira fáj utána a seb...Pedig nem vagyok nyavajgós...de két hétig totálkáros leszel, és be sem indul a tejed napokig. Míg a természetes szülés másnapján már fitt leszel, tudod szoptatni a babádat. És neki sokkal jobb lesz úgy.

Én nem azért nyüszögök, mert nem "szülhettem", hanem szegény gyereket sajnálom, hogy csak úgy kikapták a hasamból, talán aludt épp, vagy szopizta a kis ujját... És erőszakkal kellett megszületnie.(Persze, az életét mentették ezzel, de ha nincs ilyen ok, akkor hadd kapjon egy esélyt a boldog világrajövetelre).

Gondold át...

"Valahogy undorítónak tartom én is, hogy a legféltettebb testrészemből kijön egy fej.."

Neked a puncikád a legféltettebb testrészed??? Nem a szíved, nem az agyad...?? Mondjuk akinek se szíve, se agya... :)

Nekem császárom volt 1 éve. Sztem nem olyan borzasztó mint ahogy ezt mindenki beállítja. Sokan eltúlozzák, na meg mikor mondják h nrm is vagy anya....

Én vajúdtam a császár előtt 12. Császár után velem lehetett a kislányunk és a párom is akármeddig, de 2 óra után a babát bevitte a párom, ő meg hazament mert nagyon fáradt voltam, de a párom is mert velem volt végig szegényt kiakasztottam. Reggel csak a felkelés volt nehéz utána semmi bajom nem volt. Mire hazajöttünk fel sem tűnt h műtöttek. Én vígan elvoltam a szobatársam meg az őrületbe kergetett a hisztivel h neki h fáj a gátja.

Itt mindenki csak el fog ítélni, a legtöbb válaszoló szerint csak az a jó anya aki simán szül, meg ha baja is lesz a gyereknek. Engrm is majd jól lepontoznak.

Felépülés amúgy teljesen rmberfüggő. Ha amúgy is hamat gyógyulsz, nem vagy beteges sztem akkor gyorsabban megy. Viszont ha egy kis vágás is nehezen gyógyul akkor nem valószínű h a császár sebe hamar fog.

"de 2 óra után a babát bevitte a párom, ő meg hazament mert nagyon fáradt voltam"

Na igen, de van, aki többre értékeli az újszülöttjével töltött időt, és szeretne jól lenni és vele lenni, nem pedig pihengetni és lepasszolni, mikor két órával előtte még benne volt. "Csodálatos" történet volt, köszi, hogy megosztottad! Az pedig, hogy apa elfáradt a császárban, hazament aludni... kemény családba érkezett a gyerek. Irigylem!

Másfél napig vajúdtam császár előtt és most is azt mondom, százszor inkább a szülés, mint ez a sz*r! Embertelen, megalázó, fájdalmas, és nem (normális!) anyának és babának való, ami utána jön!

Te utolsó elolvastad h előtte 12 órát vajúdtam??

Hát én meg sajnálom a gyereked h ilyen anyja van...

Hát képzeld nem hiszrm h az épp kibújt gyerek annyira élvezi h a nagy csodaanyukák utána n hagyják pihenni.

Én a császártól féltem, ragaszkodtam a természetes szüléshez, bár kilátásba helyezték, hogy nem fog kiférni. Kifért. Tény, hogy utána hetekig nem tudtam sem ülni, sem normálisan székletet üríteni. Vizeletcsöpögésem is lett, de az nagyon átmeneti volt. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy kb. végbélig kellett varrni, és ez nagyon fájt hetekig. Három császáros kismamával voltam egy szobában, és míg ők csak ülni nem tudtak, én a stabil oldalfekvésen kívül semmit sem.

A szülés egyébként tényleg undorító, bár azt a részét nem te, sokkal inkább az orvos és a szülésznő kapja. Neked csak fájdalmas.

Ugyanakkor gyönyörű dolog is, amikor a "kis lukon kijön a nagy fej", és utána a melledre teszik. Már ezért érdemes végigcsinálni. Az én szülésem minden nehézsége ellenére gyönyörű volt (bár talán nem is volt igazán nehéz), anyukám volt mellettem, kislányt szültem, és ettől az egész amolyan igazi csajos élmény volt. :)

Ezzel együtt én azoknak a táborát erősítem, akik azt vallják, ha a kismama nagyon fél, válassza inkább a császárt. Mindkettejüknek jobb, a stresszhormonok senkinek nem tesznek jót, a szülés lefolyásának meg végképp.

Én nem féltem a szüléstől igazán, izgatottan vártam és nagyon készültem rá, mégis valamennyire traumaként éltem meg. Utána azt mondtam, megértem, aki a programcsászárt választja.

Ha nagyon félsz, szerintem jól döntöttél.