Mit tegyek vele vagy nélküle?

Tudom az vona a leghelyesebb döntés ha haza mennék,de sajnos én màr nem csak a sajàt életemröl döntök hanem a babàérol is.De nem egyszerü.Föleg igy,hogy egy olyan pasas mellett élek aki nem csak fizikailag de szellemileg is folyamatosan terorban tart és bàntalmaz.

A gyereket el se birnàm veteni,ha akarnàm se.Mert betöltöttem a 3 honapot.

De fogalmam sincs milyen életünk lesz ha haza megyünk,ö megmondta mindent meg fog azért tenni,hogy a gyerek nàlla landoljon,vagy ellopja vagy birosàg.Az anyja màr azt tervezte ha meg születik a baba,utànna hozzàjuk birjuk küldeni a gyereket,hogy ök majd birjàk nevelni,mi meg tudunk nyugodtan dolgozni.

Hogyan jàtszhatnàm meg ha tuti egyböl vinne a dokihoz,vagy most pont nincs itthon haza ment a szüleihez pàr napra de ha nem ö majd a rokonai vinnének az orvoshoz.Ez is baj,hogy minden rokona itt van a seggembe,el se birnék tölle szökni.De muszàj megprobàlnom,bàrmi àron is.Csak rengeteg fizetni valom lenne még kint,de gyszerüen be se tudom fizetni,mert a pénzemet àllandoan elveszi,mert màsra kell.Haza ment,azt mondta gondolkozàsra van szüksége,mit akar stb.Ma kérdeztem tölle,hogy mit akar eldöntötte màr,azt mondta ha vissza jön majd akkor megbeszéljük.Àllandoan sakkba tart.Amikor elhagytam elöször,lànyokat futtatott itt kint,azért is mentem el tölle,meg volt egy csaj akihez több köze is volt,elmondta,meg làttam.Akkor is pont ebbe a hülye helyzetbe voltam mint most,terhes voltam,de elvetettem,nem mertem megtartani.Amikor ujra össze jöttünk,megbeszéltük elfelejtem én is meg ö is a multat,és ha terhes leszek még egyszer nem vetetem el,mert nagyon megbàntam,mert utànna kibékültünk.Nem kellett volna.De mostmàr nem tudok mit tenni,hülyeséget csinàltam,mert hittem neki.Mostmàr ennek a levét iszom egy életen àt.Az idegtöl elkezdett a kezem remegni,egyszerüen nem tudok tisztàn gondolkodni,meg a legrosszabb,az idegességtöl nem tudok a babànak örülni.

Amikor kiderült terhse vagyok,eldobtam a cigit,de most olyan idegi àllapotban vagyok,hogy rà gyujtok.És nem szép,meg undorodom magamtol e miatt.Haza vàr az édesanyàm ö azt mondta,majd segit,meg van egy növérem is akinek 3 gyerköce van,ö is mondta,hogy szàmithatok rà.

Csak esetleg a csalàdomat keverjem veszélybe,mert egy ilyen fasszal voltam együtt.

Arrol meg nem is beszélek,hogy 24 éves vagyok,és baràtot nem fogok talàlni,aki elfogad majd egy gyerekkel.

Elöször is szeretném megköszönni a bàtorito szavakat,tényleg nagyon sokat segitettetek.Én éreztem magamat bünösnek amiért,ilyen velem,gondoltam biztosan én adok rà okot.Én is sokat veszekszem vele,és ö is mindig azt mondja ha most tönkre megy a kapcsolatunk akkor most nem az ö hibàja lesz hanem az enyém.Tényleg nehéz az indulatokat föleg terhesen kontrolàlni,de én ugy érzem,ugy én soha nem bàntottam meg,hogy arra ne tudtam volna okot mondani.A gyerek,én màr ezt a babàt bevàllatam,megmondtam akàrmi lesz,én még egyszer nem megyek keresztül egy abortuszon.És annyira biztam benne,azt hittem ha marad a baba,akkor feléri ésszel mennyi felelöséggel jàr ez a dolog,nem csak az akarat àll fent benne,hogy én pedig akkor is akarok egy gyereket.De sajnos ö nem làtja be,mit veszit.Azt gondolja,bàrmit megtehet velem,mert csinàlt ujra egy gyereket,de arra nem szàmit,hogy le fogok tölle lépni,és elötte,még a sajàt gyerekét is letagadom,és az nem az én hibàm lesz,mert ha van egy rendes ember mellettem,nem hiszem,hogy àllandoan szöknöm kellene tölle,de bizom benne lassan a szülei is felérik ezt épp ésszel.Éljen avval a boldog tudattal,hogy elment a gyereke,remélem

fog is.Mäs utat tényleg nem làtok ebböl,a bolondok hàzàbol,mert hiàba szerettem volna ha legyen apja a gyereknek,meg hogy megajàndékozzam egy babàval,amit ö annyira szeretett volna és azért mert tényleg nagyon szeretem öt.De ha ö elfordul,a szülei vagy a rokonsàg befolyàsàra,akkor nekem ugy is jo.Csinàljon az anyjànak egy gyereket,aztàn birja a sajàt gyerekét az anyja nevelni.Ahoz nem kell neki még egyszer egy hülyét bepaliznia,meg kihasznàlni az érzelmeit.Nem vagyok annyira elkeseredve,a pasi témàban,ha nem lesz esetleg senki megyek apàcànak :-)))