Ez normális érzés? Vagy mi a baj? Rosszat nem jelent ugye?

Nekem épp ilyen. 5. terhesség, 3. baba.

És nem és nem és nem tudom elképzelni... Pedig nagyon örülünk, nálunk is volt minden, sőt egészen a 9. hétig vérezgettem, és alig mertem beleélni magam.

Meg a másik, hogy vele lesz teljes a családunk, biztosan utolsó babánk ő. Talán félek elhinni, hogy végre együtt lesz a megálmodott családunk. :)

Én 15 hetes vagyok, nekem első baba, de volt egy missed ab-om ikrekkel tavaly februárban, így sokáig én sem mertem elhinni. Bár nagyon rosszul voltam, időnként hánytam is az első trimeszterben, folyamatosan aggódtam, nem mertem beleélni magam a terhességbe, nem mertem elhinni, hogy tényleg ott van a baba és egészséges. A 12 hetes UH után változott a helyzet, nagyon aktív volt, minden éléke tökéletes, láttam a saját szememmel, hogy erős, él, bukfencezik, jól érzi magát, minden ok. Az nagyon nagy élmény volt, és nagyon megnyugtatott. Nem sokkal utána elmúltak a rosszullétek, de mivel nagyon alacsony és vékony vagyok a hasam már kezdett dudorodni, így ez segített, hogy elhiggyem. Most már egész csini pocim van így 15 hetesen, már kívülállók is észreveszik, hogy itt bizony baba van :) Ráadásul pár napja finoman érzem belülről a babát, ha nyugiban lefekszem és nagyon figyelek.

Mindezek ellenére hihetetlen még mindig, sokszor szürreálisnak érzem az egészet. Szerintem nálad is, nálam is azért van, mert volt már vetélésünk, és nem merjük elhinni, hogy most meg fog születni a pici. Nekem ráadásul új is az egész, az első terhességemet 9 hetesen kellett befejezni, szóval tök ismeretlen helyzet. Csak hát hihetetlen. Az is, ha elképzelem, hogy júliusban szülök, hogy utána hárman leszünk, hogy babakocsit fogok tologatni, hogy hárman leszünk. Egyszerűen furcsa a gondolat.

Biztos, hogy nem valami rossznak az előjele! Én is így éreztem, pedig nekem semmi hasonló előzmény nem volt, mint amit leírtál.

5 hete szültem, és még mindig nehéz elhinnem, ha a kislányomra nézek, hogy belőlem bújt ki és tényleg az én kislányom. Meg hogy anyuka vagyok.

Az egész olyan hihetetlen és felfoghatatlan nekem, pedig már itt fekszik a kiságyban! :)

Szerintem ezek teljesen normális érzések, idő kell, hogy az az ember megszokjon valami egészen újat. :)

2. vagyok

Igen, néha teljesen elképzelhetetlen, első baba, próbálok róla minél többet beszélni, hogy szokjak a gondolathoz :) hihetetlen, hogy nyáron már Ő is velünk lesz :)