A feleségem várandós, de úgy érzem nagyon felelőtlen, mit tegyek?

Én sem a kólát sem a bort nem szerettem a terhesség előtt, de a hányingeres időszakban a bort, az utolsó trimeszterben pedig a kólát kívántam leküzdhetetlenül. Bort egyébként többet ittam heti 1x1-nél, még ha nem is sokkal többet, viszont ahogy elmúlt a hányinger, megint nem bírtam ránézni a borra.

Bár még nagyon pici a kislányom, de egyelőre úgy tűnik, semmi kárt nem tettem benne a felelőtlen életvitelemmel, de tény, hogy én se nem bicikliztem, se nem dolgoztam a terhesség alatt. Ez utóbbit azért, mert a koraterhességi rosszullétek miatt nem is tudtam volna, előbbit pedig azért, mert nincsen biciklim. :)

Tényleg túlreagálod, engedd, hogy azt tegye, ami jólesik neki, feltéve hogy nem dohányzik, nem drogozik és nem nyakalja a töményet.

Boldog babavárást!

és mi ebben a felelőtlenség?

Mert ha azt írtad volna, hogy napi több szál cigit szív, és kzdősport edzésre jár, akkor még megérteném!

Kicsit bízhatnál benne, felnőtt ember, meg tudja ítélni azt, hogy hol a határ.

Rám is hülyén néznek a sport miatt, de már megtanultam les..zarni ezt! :)

Annyit azért megkérdeznék, hogy szerinted mit kéne akkor csinálnia terhesen??? Hosszú napokat otthon tölteni egyedül, majd este mikor hazaérsz azon picsogni, hogy jaj milyen unalmas is az otthonlét??

Attól, hogy terhes nem állt meg az élet! Hacsak nem veszélyeztetett, csinálhat mindent úgy,ahogy előttte, úgyis ő érzi mit bír és mi esik jól!

ha táppénzen otthon fekszik a 16. héttől, kb 10x akkora eséllyel kap trombózist, mintha megüti magát pl.

a kólát a védőnőm mondta, hogy igyam hányingerre, a bort az orvosom izomlazításra és a méhösszehúzódások csillapítására, valamint vérszegénység ellen.

38. hétig dolgoztam, szőlővel foglalkoztam és pénzt kerestem, pörögtem. Élveztem a terheséget, ráadásul nem őrültem bele sem a terhességbe, pont elég utána kikerülni a társadalomból 1-2 évre.

Minden nap 8-10 km-t gyalogoltam.

Én azt gondolom, hogy az a normális, ha a terhességet nem betegségként kezelik és később a gyereket sem laboratóriumi körülmények között nevelik fel.

Az apuka ilyenkor azt teheti, hogy ha nincs igaza, belátja.

Csakhogy nem a gyereked felett döntesz, hanem a feleséged korlátoznád...mert ezek a dolgok a gyereknek nem ártanak!

De akkor te is lehetnél kompromisszum-készebb, mondj le te is a sportról, a heti 1 pohár borról, elvégre ennyit neked is ki kéne bírni! :-)

Megrekedtél azon a szinten, amikor azt hiszik, ha egy terhes nő nem hízik 100kg-ra, ne adj isten mozog is valamit, nem csak a pitsáját meresztgeti, akkor kárt tesz a gyerekben!

Na ez utóbbi hozzászólásod rendesen kiverte nálam a biztosítékot, kedves kérdező, kicsit olyan, mintha szándékosan provokálni akarnál vele.

Hadd kérdezzem meg: ugyan hány gyereket szültél, hogy nyugodt szívvel eldöntenéd a feleséged helyett, hogy része legyen-e a szülési fájdalmakban, vagy sem?

Én érzéstelenítés nélkül szültem, és még csak nem is volt igazán nehéz szülésem. Viszont utána tájékoztattam a férjemet, hogyha testvért szeretne, azt kénytelen lesz ő megszülni. Majd rögtön a következő gondolatom az volt, hogy ezt a fájdalmat nem szeretném, ha átélné.

(A hozzád hasonlóktól szoktam megkérdezni: te a fogadat is érzéstelenítés nélkül húzatod és gyökérkezelteted?)

Szerintem minden értelmes ember úgy gondolja, annak van joga dönteni a szüléskori érzéstelenítésről, aki odafekszik a szülőágyra.

Az érzéstelenítésről meg nete akarj már dönteni! Hagyd meg az orvosnak és annak az embernek, aki a fájdalmat fogja érezni!

De ezt is kipróbálhatod, menj el fogorvoshoz és húzasd ki a fogad érzéstelenítés nélkül! Elvégre nem véletlenül fáj... :-)

Szegény nő!