Angliabol hazakoltozott kismamak, hogyan alakult a sorsotok?

Én nem költöztem haza, jelenleg Angliában élek és 3 hetes a kislányom. De Magyarországon született a nagyobbik gyermekem, 4 éve. Szóval van összehasonlítási alapom.

Először is otthon: fogadott orvosom volt, ha bármi bajom volt mehettem hozzá, vagy ha más jellegű (nem nőgyógyászati) problémám volt, akkor mehettem a háziorvoshoz, nem kellett napokat várnom. Otthon 3 hetente volt UH, a terhesség végén rendszeres ctg. Totál biztonságban éreztem magam és a babámat is. Végül voltak gondok, sürgősségi császárral szültem, de minden rendben volt.

Angliában: Orvossal nem találkoztam, ha gondom volt a GP-nél volt, hogy csak napok múlva kaptam időpontot, ráadásul remekül félrediagnosztizált. Mindent a neten néznek meg, majd a végén azt mondják, hogy szedjek paracetamolt. A szülésznő, aki a terhesgondozást végzi, igaziból tanácsot semmiben nem ad, vagy csak általánosságokat, de ez igaz az orvosokra is, mert semmiért nem merik vállalni a felelősséget. Mindent a betegre hárítanak, döntsél te, akár még a kezelésedről is. Szóval a terhesgondozás abból áll, hogy megnézik a szívhangot, a vizeletben a fehérjét, és vérnyomást mérnek. A szülésznő minden alkalommal lemondja, hogy ha nem mozog a baba, menjek be a kórházba. Ennyi. Ja! Cukorterhelést nem voltak hajlandók csinálni nekem, mert nem volt rizikófaktorom. Egy normál vérvételből (feltételezett vashiány miatt csinálták) a 34. héten kiderült, hogy terhességi cukrom van. Totál kibuktam, hogy miért nem lehetett megcsinálni a terhelésest? A szülésznő meg csak hebegett habogott.

36 hetesen bementünk a kórházba, mert fájásaim voltak. Végül nem volt semmi komoly, csak jóslók, de elküldtek egy UH-ra pár nappal később. Ott kiderült, hogy vesetágulatos a babám és sok a magzatvizem. Ha nem megyek be a fájásokkal, akkor a vesetágulat ki sem derül! Mert születéskor is csak azt a babát vizsgálják UH-gal, akiről már magzati korban kiderült, hogy baj van.

Úgy viselkednek, mintha az UH az ördögtől való lenne. Csak 0 12. héten és a 20. héten csinálnak az egész terhesség alatt. A lényeg, hogy az egész terhességet végigrettegtem és úgy éreztem, hogy hozzá nem értő, kuruzslókkal vagyok körülvéve. Egyetlen orvos vagy szülésznő sem vállalja a felelősséget, mindenben magadnak kell dönteni. Még azt is megkérdezik, hogy akarok e vérhígító injekciót a császár után. Egy vicc az angol egészségügy.

Ha problémamentes a terhességed, akkor nem nagy ügy itt szülni. Bár természetes szülésekről hallottam egy két cifra sztorit. Ha viszont bármi problémád adódik, csak a jóistenben bízhat az ember, az orvosokban nem nagyon.

Nincs hüvelyi vizsgálat, tehát senkinek fogalma nincsen arról, hogy minden rendben van e a méhszájjal. Egy ismerősöm azt a remek tanácsot kapta, hogy ne izguljon azon, hogy kinyílik a méhszáj és akkor nem fog. Mindezt a XXI. században egy szülésznő mondta!

A placenta állapotát és áramlást sem néznek, mivel ugye a 20. héten van az utolsó scan.

Ez még lemaradt.