Kismamák! Hogy zajlott nálatok a várandósság tényének feldolgozása?

Terveztük, de "túl gyorsan" jött össze, időm sem volt hozzászokni a gondolathoz.

A férjem volt velem a teszt készítésénél, de a szülőknek csak 12. hetesen mondtuk el, én voltam a parás.

Nehezen szoktam hozzá, talán még most sem hiszem el (40+5 vagyok ma), és talán sosem nyugodtam meg teljesen. De azért mindig egyre jobb lett. A 12. héten, a huszadikon, 24.-en, mikor megmozdult, mindig egyre hihetőbb lett.

Szia!

Megpróbálok sorban menni:)

Hát kb 5 hetes lehettem,anyum vette a tesztet így ő tudta meg legelőször.:) Aztán b.nőm és a párom (vele azért akartam várni mert pont rá pár napra esett a szülinapja),így jó kis ajándék is volt egyben:) Legvégül a párom szüleinek mondtuk el,akkor 12 hetes voltam. És csak utána mindenki másnak.

Nehezen szoktam a gondolathoz,nem volt tervezett baba. Illetve az volt csak későbbre. Pont költöztünk stb:)

Hát az hogy mikor nyugszik meg az ember... hmm.. Én pl először akkor nyugodtam meg mikor első UH-ra elmentem 6 hetesen és kiderült méhen belüli. Nem volt szívhang semmi.

Aztán 8 hetesen is megnyugodtam,mert volt szívhang és embrió természetesen:) Aztán 12.héten is megnyugodtam,hogy kiderült nem Down-kóros a pici. Egyébként hozzá teszem UH előtt mindig feszült,ideges voltam..Aztán 20.heti UH mikor kiderült nincs rendellenesség.. Szintén megnyugodtam. Aztán a 30 és 36 hetes UH mikor kiderült a baba jól érzi magát minden rendben,jók az áramlások,be is fordult a kicsike,stb:)

Tehát mindig volt ok arra,hogy idegeskedjek, teljesen akkor leszek nyugodt ha megszületik és látom,hallom,hogy minden rendben vele:) és velem is:)

Most már 38+3 hetes vagyok. És még mindig nem nyugodt. Nem vagyok az a paramami,sosem mentem feleslegesen kórházba,viszont ma igen..! Nagyon fáj,szúr,feszít ott lent minden,ha a baba mozog akkor is. Felhívtam a védőnőmet,bementünk a kórházba,hál istennek semmi gond nincsen. Csak a pici fejecskéje már nagyon lent van.

Egyébként ha a baba miatt aggódsz vagyis fogsz, akkor megnyugszol akkor egy kicsit ha már érezni fogsz magzatmozgást. Én legalábbis akkor megnyugodtam és nyugszom ha érzem őt mocorogni:) És én nagyon szeretem a szívhallgatót is:) Nem kellett sokat használni,viszont amikor igen " mert keveset mozgott v nem éreztem" akkor azért jól jött:) Elnézést, kicsit hosszú lett..

Boldog babavárást kívánok neked:)

6-os vagyok.

5-ös válaszolónak üzenem,hogy pontosan azt érzem amit ő:)

Hihetetlen és egyik nap így a másik nap úgy érzek:)

Aztán elölről:)

Az első terhességemmel én is úgy jártam, mint az egyik előttem szóló: tervezett volt, de olyan gyorsan összejött, hogy sokkot kaptam a pozitív teszttől. Konkrétan onnantól, hogy kimondtuk, jöhet a baba, két hét múlva kezemben volt a pozitív teszt. Abból a terhességből sajnos missed ab lett. 9 hetesen mondták ki, de valószínűleg sosem fejlődött normálisan, mert a 7 hetes UH-n is 4-5 hetesnek nézett már ki.

A műtét után nőgyógyászati gondjaim lettek, amit csak most októberre sikerült helyrehozni. Körülbelül fél évig fölöslegesen próbálkoztunk, csak épp nem tudtuk.

Viszont ahogy megoldódtak a gondok, pozitívat teszteltem. Igazi meglepetés baba , annyira nem számítottam rá, hogy összejöhet, azt hittem, kell még idő a szervezetemnek ehhez, így nem is figyeltem, jókor voltunk-e együtt egyáltalán.

Kerek 8 hetes vagyok. A pozitív tesztet döbbenettel, majd hatalmas örömmel fogadtam, ezt váltotta a rettegés, hogy megint megtörténik, megint üres lesz a petezsák. Egy hete voltam UH-n, elvileg 7 hetesen, picit kisebb a baba, de ez nem baj, mert 33 napos ciklusaim vannak, nem 28, tudtam, hogy ez lesz. Az első megnyugvás akkor ért, ugyanis vert a szíve. Mostanra utolértek a rosszullétek, borzalmasan szarul vagyok már, ez is valamennyire megnyugtat, mert az előzőnél nem volt semmi bajom. Szerintem minden UH egy előtt rettegés lesz, aztán megnyugvás.

Egyébként én elég valóságosnak érzem a folyamatos rosszullétek miatt :D

A leendő nagyszülőknek és nagynéniknek elmondtuk egyből a pozitív tesztnél, ha ne adj isten baj van, úgyis rájuk számíthatunk, az előzőnél is így volt. Pár közeli barát is tudja, nem emiatt lesz gond szerintem, nem ezen múlik. Mind olyan ember, akivel megosztom azt is, ha rosszul alakulnak a dolgok. Az én részemről a leendő dédszülők is tudják, de csak azért, mert holnap kell mennem védőnőhöz, és mivel ez kisváros, pontosan tudom, hogy amint kiteszem onnan a lábam, mindenki tudni fogja. Vagy a védőnőtől, vagy azoktól, akik látnak hozzá bemenni/kijönni. Akkor meg már inkább tőlem tudják meg.