Mit kellene tennem? Adjatok tanácsot, főleg ha volt / van valaki hasonló helyzetben. Csak normális válaszokat várok.

Szia,

Szerintem semmiképpen ne vetesd el... az olyan következményekkel jár lelkileg.. amihez egy egész élet is kevés hogy feldolgozd... ha semmiképpen nem tudod vállalni a felnevelését, akkor ott van még az örökbeadás.

Azok pedig akiknek nem volt abortuszuk, azok meg ne tanácsolják senkinek hogy ezt a megoldást válassza!

Én a helyedben megtartanám a babát. De tényleg Nektek kell dönteni!

Az a baba Titeket választott szüleinek. Ahogy olvasom amiket írtál, fiatal korod ellenére is eléggé érettnek tűnsz, lássuk pl a levelezős sulit is. Én úgy érzem ismeretlenül is, hogy jó anya leszel.

Gondoljuk át, régen az emberek 14-15 évesen szültek. Manapság ez kitolódik 30 körülire, de régen is minden baba felnevelkedett.

Lakni kell valahol, ez biztos. És a Párodnak is kell egy megbízható munkahely.De legfontosabb akkor is a babát körülvevő szeretet.

Ha a Párod most megváltozott pozitív irányba, akkor hátha így is marad. Hátha Ő is felnő, hogy apuka lesz. Mindenképpen jó jel, ha törődik Veletek, és ugye Te ezt írtad.

Nem szabad rögtön arra gondolni, hogy baj lesz, hogy nem lesz lakás, hogy otthagy a Párod. Miért lenne így? Bízz a jövődben, természetesen azt tudni kell, hogy mindenért tenni kell, a jó párkapcsolatért ugyanúgy, mint egy albérletért.

Boldog babavárást,

21 hetes kismama

Szia!

Tanácsot én sem tudok adni, de leírom, ami velem történt: 18 évesen voltam hasonló helyzetben, mint te. 9 hónapja voltunk együtt a párommal, mire terhes lettem. Én nagyon akartam a picit, de végül elvetettem (család nem állt mellettem és a párom sem akarta, mert szilveszterkor ittam, amikor még nem tudtam, hogy terhes vagyok).Abortusz elött és alatt végig zokogtam, az orvos majdnem ott hagyott. Végül megtettem. Rá egy évre a párom azt mondta meg kellett volna tartanom... Összesen 5 évig voltunk együtt. Most 3 éve van párom, saját lakásom... minden ami kell. A baba pedig úton (napok kérdése!!! :) ) De az a csöppség mindig hiányozni fog, bár biztos, hogy minden més lenne,ha megtartottam volna...

39+1 hetes kismama

Én 24 vagyok, most szültem, szülőkkel élünk, sokat segítenek, mert hidd el egyedül nem bírnád, pláne az első hónapokat, pláne ha hasfájós plusz ha még egyedül is élnél akkor főz, moss, takaríts és erre 3 órád van jó esetben ha végigalussza persze. éjjelente alig alszol....hááát nem tudom. Pedig én is külön éltem párommal, elég stramm csaj vagyok, korán keltem, negyed 8kor kitakarítva hagytam a lakást mielőtt suliba vagy dolgozni mentem volna, meleg vacsi volt minden nap vagy munka után főztem...de így se bírok a babával!

Egy nagymama mindig jó ha közel van.

Amúgy meg rengeteg pénz a babakelengye....és amúgy mindig hiányzik valami...meg ha hasfájós gyógyszer 2000 ért, taknyos akkor orrspray 1500ért, orrszívó 2000ért...soroljam? Pelenka(3800: 96 dbos), popsitörlő(900 ft 2*72lapos), krémek, tusfürdők, olajok....ezek meg nem olyan dolgok, hogy majd használtan megveszem olcsóbban...ezt mindig meg kell venni.

Ne beszéljünk az orvosokról,terhesség alatt elmehetsz az sztkba, ok nem kerül pénzbe, de vedd meg a terhesrucikat, vitaminokat, szülés is pénz.

Gyermekorvosnak is pénz kell.

Amúgy meg egy komoly kapcsolat szükséges..pláne az első hetek nagy feszültségeket tudnak okozni a párkapcsolatban, mi is állandóan veszekedtünk az első hetekben, ki hogy mit csinál, miért úgy csinálja stb.

Bár megéri, biztos is, imádni való, de próbálj meg az anyagi oldalát nézni ne azt, hogy jaj de édes babám lesz!

Igencsak nehéz helyzet. De azt írod, hogy nem állsz készen az anyaságra. Akor miért akarod annyira a babát?

Én 23 évesen estem teherbe 2 hete jártunk a párommal. Mindenki ellenezte, de magtartottam. Mondjuk én akkor már egyedül éltem albérletben, ahova a párom odaköltözött. Megvoltunk, de idő közben kiderült, hogy elég link, megbízhatatlan. Elköltöztünk idővel egy nagyobb albérletbe, majd most januárban felmondott és most sem dolgozik. Hétvégén vissza kell költöznöm anyuékhoz. A babát egy percig sem bántam meg, imádom és mindenki imádja, pedig akkor anyu is hallani se akart a gyerekről, mert hogy korai. Ezt csak azért írtam le, hogy ilyen nehéz helyzetben sem bánom, hogy gyereket szültem, még ha egyedül maradok is vele. De ezt mindenképp nektek kell eldönteni, viszont azt jól gondold át, hogy biztos akarod-e. Nagyon sok lemondással jár egy baba. Ha gyereked van, nem arra költöt a pénzt, hogy magadnak új ruhátvegyél, vagy szórakozni menj. A gyereet magadnak szülöd, nem a nagyszülőknek, a bulikról egy időre le kell mondani. Gyakran éjszakákat sírnak át, kialvatlan és fáradt leszel. A tested is lehet, hogy megsínyi. Ha te 20 évesen bevállalod, hogy esetleg meghízol, nem tudsz lefogyni, csúnya lesz a bőröd, a melled, nincsenek bulik, minden a gyerek körül forog,akkor tartsd meg, de jól gondold át, mert ha megszületik és akkor jössz rá, hogy nem kellett volna, nem csak a te életedet teszed tönkre, hanem a gyerekét is, mert érezni fogja egész éltében, hogy őt nem úgy szeretik.

A gyereknek 6 hetes kora után dobog a szíve. Ha elveteted, az gyilkosság. Előtte kellett volna gondolkodni. Ha nem olyan a háttér, akkor meg inkább örökbe kell adni, 5-6 éves várólista van, van aki nagyon örülne egy babának.

Ezt nem csak neked szánom, hanem annak a sok nőnek, aki tiszta szívvel ajánlgatja neked az abortuszt.

Az viszont jó lenne, ha legalább a szüleid melletted állnának, vagy az ő szülei, mert nem biztos, hogy a párod hosszú távon tényleg vállalja.

Nekem 33 évesen lett az első babám, és igaza van annak, aki azt írta, hogy teljesen megváltozik az életünk, és minden a baba körül forog. Akinek nem így van, mit csinál? Otthon hagyja egyedül és megy bulizni? Nem értem.

Teljesen más életforma, az biztos.