Miért beszélnek be maguknak a nők már a mensi előtt egy héttel terhességi tüneteket? Nem bolondulnak bele? Miért nem mással foglalkoznak?

Szerintem a kérdezőnek inkább csak az a gondja és ezt én nőként is így gondolom, hogy sokan a normális menses előtti tünetekre bemagyarázzák, hogy terhességi tünetek. A mellfeszülés, mellbimbóviszketés, haspuffadás, stb mind menses előtti tünet és persze ha valaki terhes lesz, akkor a terhessége alatt is lesznek ilyen tünetei. Mindenki ismeri a testét és tudja, hogy mit produkál menses előtt. A tünetek pedig nem minden hónapban ugyanolyanok, de ha hónapok óta nem volt pl mellfeszülése és most van, akkor attól nem kell rögtön terhességre gondolni. Elhiszem, hogy nagyon rossz lehet azoknak, akik hónapok vagy évek óta próbálnak teherbe esni sikertelenül, de sok esetben pont ez a gátja. Ez a minden hónapos görcsölés, számolgatás, bemagyarázás. Ha a baba jönni akar majd jön, de egy feszült nőnek sokkal kisebb az esélye a teherbeesésre, mint aki megpróbálja "majd sikerül, ha akar" módon kezelni. Vagy el lehet menni kivizsgáltatni magukat, hogy vajon miért nem sikerül, mert 1 év után a nőgyógyász szerint sem normális, ha nem esik teherbe az ember.

Szóval a szegény férfiakat is meg lehet érteni.

Én nő vagyok, méghozzá 25 hetes terhes és mi is vártunk eleget a babára. Ennek ellenére nem vagyok annyira elfogult, hogy ne értsem meg, mi is a kérdező alapvető problémája.

Én a realitás megtestesítője vagyok, ennek ellenére az első eredménytelen hónapok végén egy-egy órára magamba zuhantam, mert valahogy bíztam benne, hogy nekünk egyből sikerül. És abban, hogy most sikerül. De elég hamar rájöttem, hogy így nem lehet élni, mert csak a saját hangulatunkat rombolom ezzel és felesleges csalódásokat okozok mind magamnak, mind a páromnak azzal, ha feleslegesen görcsölök.

De nem vagyunk egyformák. Nagyon sokan vannak, akik nem tudnak higgadtan viselkedni, nem tudják könnyen elfogadni azt, ami van és hajlamosak minden percet és minden érzést, gondolatot feláldozni a gyermekáldás reményében. Sajnos feleslegesen, mert nem ezen múlik. Ráadásul ahogy észrevettem ez az oldal teherbeesés topicja sokszor generálja is ezt az egészet. Tenni nem lehet semmit, mert az ilyen beállítású embereket sohasem fogod tudni megváltoztatni, mint ahogyan a te véleményed sem változik meg amiatt, mert előttem olvashattál 15 "lehurrogást". Igen, nekem is futkározott a hideg a hátamon, amikor naponta tízszer olvashattam idejekorán jelentkező terhességi tünetekről és hiú ábrándokról, meg az ezeket megerősítő véleményekről. És mit tegyek? Válaszoljam azt, hogy "Kedves kérdező, nem hinném, hogy a hányingered menstruáció után 13 nappal amiatt jelentkezik, mert terhes vagy." Mert szívem szerint ezt válaszolnám, de miért? A nagy semmiért. Főleg, hogy a kérdezőn kívül még öten ordítanák le a hajamat a fejemről, mert rombolom a reményeket és érzéketlen vagyok.

Úgyhogy kihagyom a teherbeesés rovatot. Engem úgysem érint, a tanácsomra sincs nagy szükség, mert vannak ott már épp elegen.

Sajnos te ezt nem tudod kikerülni ilyen könnyen, mert otthon a saját bőrödön tapasztalod ezt nap mint nap. Próbálj meg beszélni erről a feleségeddel, mondd el neki, hogy mit érzel és hogy szeretnéd őt visszakapni. Mondd el, hogy neked is nyugalomra van szükséged, mert bár nagyon fontos, hogy legyen baba, de egyenlőre a legfontosabb az, hogy ti ketten egymással szeretetben és nyugalomban tudjatok élni. Nem azért kell együtt lennetek, hogy gyermeketek legyen, hanem azért, mert szeretitek egymást és nem tudtok, nem akartok egymás nélkül élni. Ha megvan rá az anyagi lehetőség és időtök is van rá, akkor próbáld meg kirángatni ebből az egészből, akár egy néhány napos kiruccanás keretében.

Sok sikert!

De jó, hogy nem az én férjem vagy!!!!!!!!!

Itt olyan nők kérdeznek más nőktől, akik hasonló cipőben járnak.

Itt tapasztalatok cserélnek gazdát, ha nem tudnád!

És erőt merítenek egymás sorsából.

Kivel beszéljünk, kitől kérdezzünk! Azoktól a pocakos barátnőktől, rokonoktól akiknek rögtön elsőre összejött?

Szerinted?

Nagyon jó, hogy van ez az oldal.

Nézd, amit itt megfogalmaztál, abban teljesen igazad van.

Itt csak a hangnemmel van a gond.

És a dolog lényege pont az, hogy itt bárki a legbutább kérdéseket is felteheti, nem fognak újjal mutogatni rá.

Esetleg mé meg is nyugtatják, MERT NEKI ÍGY JÓ, ÉS NEM A FÉRJÉT NYAGGATJA VELE!

Mondjuk én terhességi tünetekkel kapcs.ban nem tettem fel kérdést, csak konkrét dogokról, de megértem azokat is akik végső elkeseredésükben képzelik be a terhességet.

Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön nektek a baba a pároddal!

6 hetes kismama, aki örült, hogy nem a férje vagy:)

Megértelek.Én is elfajultam,mikor rátaláltam a fórumokra,-a párom már nem tudott teljesíteni az ágyban...Végetvetettem a görcsösségemnek,2hónapig nem fórumoztam,és ma már józanul kérdezek.Tapasztalat+remény a válaszokból akkor kell,ha "baj" van.A mensi nemvárása pedig nem baj,hanem egy állapot...

beszéljétek ezt meg,mert harmónia nélkül nem fog jönni a baba!Mozdítsd ki őt ebből,h valóban RÁD tudjon koncentrálni!

sok sikert,és bátorságot!judit