Fiatalon lesz babám, kicsit félek, hogy mindenki elkopik mellőlem. Más is volt így?

Első babánkat várjuk a férjemmel, kicsit fiatalok vagyunk, ő 25 én 26 (mire a baba megszületik, 27 leszek), de tervezett baba, és nagyon örülünk neki. Mi nem érezzük fiatalnak magunkat a babázáshoz, nem ez a gond, nagyon vártuk már évek óta, hogy itt tartsunk végre. Viszont a barátaink velünk egyidősek, és hát náluk még kanyarban sincs a babatéma, sőt, a házasság se nagyon, mi voltunk az elsők, akik összeházasodtak, mi leszünk az elsők babával is. És én kicsit félek, hogy elszigetelődök majd. Nagyon jól tudom, hogy ez úgy szokott lenni, hogyha megszülök, az még érdekes lesz, hogy megnézzék a babát, de aztán én magamra maradok valószínűleg. Az egy dolog, hogy apja is van a gyereknek és én is kimozdulhatok néha, de ha az én napjaimat a gyerek teszi ki, a többiekét meg a bulizás és a meló, milyen közös téma lesz? Annyi ilyet láttam már, hogy emiatt el is koptak a barátok. A férjemnek könnyebb lesz, neki van két zenekara, heti egy próba mindkettővel, szóval lesznek azért közös dolgok majd. Nyilván nem a barátokhoz ütemezzük a gyerekvállalást, mi akartunk ilyen idősen gyereket, és nagyon örülök is neki, csak nem tudom, mennyire lesz társaságom. Tök jó lenne, ha lenne még valaki babával, nem csak én, de ez elég hiú ábránd, nagyon elvétve babázik itt 30-35 alatt bárki is.

Más is volt ilyen helyzetben? Nagyon egyedül maradtatok?