Febr.14. lesz a házassági évfordulónk, és szeretnék a férjemnek elmondani egy verset. Egy olyan verset, amitől elsírja magát. Nem szó szerint, de ami olyan szívbe markoló. Ajánlanátok nekem? Bocsi hogy ideírtam, de itt mindig jó válaszokat kapok.

Az én kedvenceim:

Falcsik Mária

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér

nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél

most már kisírom semmi nem riaszt el

hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel

a Föld is lakható hely lett miattad

épp csak nem veled - te aztán megadtad

ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem

nem tudom: erőm szivárog belőlem

de oly rég tartom ezt a mérlegformát

kezemmel egybeforrt az égő korlát

így te csak nyugodtan értékeld másképp

nem estem még le s nem húzódtam hátrébb

bár mint az öngyilkos cseléd a gangról

hozzád ki mernék lépni önmagamból

Stiller Kriszta

Társkereső hirdetés

Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.

Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.

Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.

Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.

Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.

Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.

Ébren is a párnán pihenjen az ökle.

Amikor nem zavar, maradjon örökre.

Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.

Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.

Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.

Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.

József Attila

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bujtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

Ady Endre: Őrizem a szemed, de az én kedvencem a Héja nász az avaron.

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.