Minden vágyam az apás szülés. A férjem határozottan nemet mondott. Rámehet a kapcsolatunk erre, hisz engem nagyon bánt?

Szeretem a férjem, úgy érzem nagyon jól választottam.

Szerinte mostanába annyira fel van kapva ez az apás szülés, meg különben is mi keresnivalója ott a férfinak, majd bejön amikor vajúdom, de a szülést nem akarja látni. Így mondta,hogy : "Isten ments hogy ott legyek". Inkább majd a folyosón izgul.Ez annyira rosszul esett.

Hozzátenném,az első babát mikor vártuk,teljesen mindegy volt. A picit elveszítettük félidőben. Sajnos nagyon nehezen hevertem ki a történteket.

Nem csak a pici halála volt fájdalom, hanem az a környezet, az orvosok, a szülésznő hozzállása, a szívtelenség, megalázottság és......egyszerűen el nem tudom mondani mit éreztem akkor. Nagyot csalódtam az egészségügybe, azóta útálom az ilyen helyeket.

Most nem lesz mit tenni, menni kell. Félek az újboli kiszolgáltatottságtól, megbántásoktól, hogy nem lesz mellettem, nem lesz velem senki.

Most mit tegyek? Édesanyámat kérjem meg, hogy jöjjön be?

Nagyon bánt ez az egész, de a férjemre meg nem erőltethetem rá, lehet hogy másként élné meg.

Mit tegyek?

Segítsetek kérlek!