Akik már betöltötték a 30. hetet, készülődnek lelkileg, vagy bármilyen más módon a szülésre?

Én is olvasgatok a szülésről, de csak a "tájékoztató" jellegű cikkeket és a fórumokat nem. Nem akarom magam nagyon beparáztatni addig, a szüléskor meg úgyis jobban hozzáértő emberek vesznek majd körül. A kisruhákat már kimostam, kivasaltam, szinte minden megvan. Az én kórházi csomagom kellene a napokban összeszednem.

Én nem agyalok túl sokat a kérdésen, ha itthon vagyok, akkor sokat alszom, fáradt vagyok, eszembe sem jut, azon szoktam gondolkodni inkább, hogy milyen házimunkák várnak rám és azokat mikor fogom elvégezni, vagy netezek. Ha meg kimozdulunk, akkor megint nem agyalok rajta. Most még elmentem a fodrászhoz, kitudja mikor fogok újra eljutni.

35+1 hetes

Nos, én 37 hetes vagyok. A párommal mindig az a jelmondatunk, hogy hiába parázok, a pici úgyis ki fog bújni, elkerülni nem tudom. Szóval nem parázok. Ennek ellenére néha rámtör a félelem, hogy milyen lesz, tudni fogom-e, mikor kell indulni, császár lesz-e vagy sem, hogyan fogom túlélni az egészet. A 31. héten még nem féltem ennyire, bár én a 28. héttől fel voltam rá készülve, hogy bármikor szülhetek. Most is csak az zavar a legjobban, hogy a lakás még nincs kész, és a kicsikém még 1-2 hetet bírjon ki odabent. Ez a legnagyobb gondom. Ha a lakás kész volna, sokkal nyugodtabb volnék. Most 37. hetesen - talán kicsit beteges is - de magamban minden reggel hálát adok, hogy még egy éjszakát kibírtunk egyben. A babám kórházi ruhácskáiba most hímzem a monogrammját, és lassan pakolom össze a saját csomagomat. Közben falat vakolok, mosok ezerrel függönyt, plédet, mindent, amit tudok. Azt hiszem, ez már a fészekrakó ösztön...

37 hetes kismami