Van még remény? Nagyon aggódom. Szívhang volt most nem látják. Többi lent. Fontos.

Van, hogy több idő kell az anyai szervezetnek, mire "veszi az adást", hogy már nincs élő embrió a méhében, és a modern UH-knak köszönhetően így gyakrabb, hogy gyorsan, műtéttel befejezik, mint hogy még akár hetekig kelljen várni a spontán vetélésre. Ez van, nagyon sajnálom, de szembe kell nézned a veszteségeddel. Hidd el, jobb, ha most kisírod magad, túl leszel a gyászod nehezén, mintha pénteken omolnál össze, miután elveszted az utolsó reménysugaradat is, amibe most olyan makacsul kapaszkodsz. Mert biztosan meg fogják nézni még egyszer ultrahanggal a műtét előtt! És nagyon, de nagyon nem hinném, hogy látni fognak szívhangot. Nagyon sokan átéltük, amit te most, túl kell élni, de könnyebb, ha nem ringatod magad hamis illúziókba.

Mielőbbi újrababásodást kívánok!

Tudom nem vígasztal, de az ilyen korai vetélések kb 50%a genetikai rendellenesség miatt ér véget. Úgyhogy próbáld úgy felfogni, hogy jobb ez így.

A dokim mesélt egy esetet, ahol a természet nem szelektált és bár az ultrahang kimutattot rendellenességet, de a szülők annyira bíztak a "majd minden rendben lesz"-ben, hogy megtartották a babát. A baba végül fél szívvel született, születés után azonnal műtét, 30%-os túlélési eséllyel, de mégha sikeres is a műtét, soha nem élhet a baba teljes életet. Végül a műtét sikertelen volt. Anyuka végig kihordott egy terhességet, bizakodott a sikerben hónapokon keresztül, megszült egy kisbabát majd végignézte a halálát...borzalmas.

Sajnos van olyan, amikor az orvostudományban kell inkább bízni, mert az anyai ösztönök nem helyes útra visznek.

Szóval hidd el, tudom nehéz elfogadni, de jobb ez így.

Nagyon sajnálom. Én már kétszer éltem át ezt, először csak pár napig volt velem, utána meg bő egy hétig. Elég rossz érzés.

Pontosan ugyanígy fogtam fel akkor, hogy csak ennyi boldogság járt nekem. Majd belebetegedtem. Hónapokig mély letargiában voltam, nagyon rossz időszak volt.

Aztán amikor már nem tudtam mélyebbre süllyedni, azt mondtam magamnak, ki kell gyógyulnom ebből a "betegségből". Szereztünk egy cicát (hogy kiélhessem a dajkálós vágyamat) és egyszerűen elfogadtam, hogy lesz még babám, de nem most. 3 hét múlva terhes voltam, ma már egy éves az én gyönyörűségem! :-)

Minden jót kívánok Neked is és mielőbbi újra babásodást!