Milyen érzések kavarogtak bennetek szülés előtt pár héttel?

Valami olyasmi gondolatom volt, hogy jaj-ajaj-hajaj-húúú.

Aztán megszületett és jaj-ajaj-hajaj-húúú.

Igazából az ismeretlentől féltem szülés előtt, aztán mikor megszületett fejbe csapott a felelősség.

S még valami elkapott: a boldogság, és hogy megérte! :)

Úgyhogy teljesen természetes, hogy van benned aggódás, félelem, kétely és kérdés.

De a legtöbb anya mindenre képes. Belőlem előjött sok rejtett tulajdonság, sőt szuper-képesség.

Minden rendben lesz!

Aggodalmas nem voltam, inkább türelmetlen, mert már annyira akartam látni!

Én is rengeteget változtam szülés után, tudod nem csak a baba hanem édesanya is születik azon a szép napon. :)

én az utolsó hetet végigbőgtem konkrétan (progcsászáros voltam), így utólag már mulatságosnak tartom magam, de akkor nagyon kétségbe voltam esve... féltem, hogy baj lesz műtét közben, meghalok, és nem lesz anyja a gyermekemnek. féltem, hogy nem lesz egészséges, valamit nem láttak az uh-n, és csak születésnél derül ki. féltem, hogy ha hazajövünk a kórházból, akkor egy rakás szerencsétlenség leszek és nem fogok tudni semmit normálisan csinálni, hiszen sosem pelenkázta, szoptattam, fürdettem még kisbabát. féltem attól is kicsit, hogy mi lesz a régi életemmel, a nagy végeláthatatlan szabadsággal.

ezek persze butaságok, egyrészt a szülés után minden ösztönösen ment magától (persze voltak nyomiskodások, de ezek az élet velejárói), de minden olyan simán ment!

ne aggódj előre feleslegesen, inkább élvezd ki az utolsó pocakos napokat, én szülés után megszokásból még napokig simogattam a hasamat, hiányoltam belőle a kisembert. aztán mindig ráeszméltem, hogy ott szuszog a kiságyában. :)

ja, és pihenj, aludj amennyit csak tudsz!!! mert az első babás-hetek kemények lesznek, még akkor is, ha nagyon nyugodt babád lesz.

kitartást így a végére, és könnyű szülést!:)

Én még csak 22 hetes avgyok, de már egy ideje ilyesmi kavcarog az én fejemben is. PL. hogy egyáltalán hogy fogom életben tartani. Olyan rémképzeteim vannak, hogy elejtem, beütöm a fejét az ajtófélfába, benyomon annyira a szájába a mellem, hogy megfullad, öltöztetésnél kicsavarom a kezét...

Én még SOHA nem fogtam a kezemben csecsemőt. Eddig csakis már jól ülni tudó gyereket vettem a kezembe, aztán ott lesz az enyém és nem merem majd megfogni sem?

Meg eleve a szüléstől is nagyon félek. Nekem sohasem voltak menzis görcseim, nem vagyok fejfájós, frontérzékeny sem, nem vgolt még vesegörcsöm, de mégcsak emlékezetes székrekezdésem sem. Szóval amikor azt mondják, hogy jobban fáj, mint az erős menzis görcs, azt el sem tudom képzelni. Megkímélt az élet a nagy fájdalmaktól és most mégis elkerülhetetlen lesz átélnem az a borzasztó fájdalmat! Jujj! Pedig én már attól tudnék sírni, ha beütöm a könyököm az asztal sarkába, annyira alacsony a fájdalomküszöböm.

Szóval van még pár hónapom lenyugodni, de attól tartok, hogy csak még rosszabb lesz. Pedig a babát nagyon vártuk. Egy vetélésen is túl vagyok már.

Utolsó, nyugi tudni fogod mit kell tenni. Egyszerűen tudni fogod és kész. Ezt hívják anyai ösztönnek.

Nem fog sem megfulladni, sem a karja eltörni.

Egyébként meg nekem a mensis görcs SOKKAL rosszabb volt mint a vajúdás. Császárral szültem, utána egy hétig maga volt a pokol, mert nekem is borzasztó alacsony a fájdalomküszöböm, de esküszöm neked, hogy két nap múlva már el is felejtettem. Ez a fájdalom megéri. :)