Van aki hasonlóan érzett a második babánál?
Ma integrált teszten voltunk ahol azon kívül, hogy egészséges a babánk kiderült hogy 70% hogy kisfiú lesz. Van már egy három éves kisfiam akibe fülig szerelmes vagyok, egyenesen rajongok érte! Sajnos két babát elveszítettünk, így mikor kiderült hogy ismét állapotos vagyok egyszerre féltünk és örültünk.
Most viszont olyan csalódottság érzet van bennem. Már most szeretem a pocaklakót és alig várom a születését, de ugyan akkor megijeszt hogy két fiam lesz.
Biztosan ahogy közeledik a szülés másként fogok gondolkozni ugye?
Az anyósomtól megkaptam, hogy milyen anya vagyok hogy ilyenek eszembe jutnak! Meg hogy fog megszületni a baba ha senkisem várja?! stb.......
De én ilyeneket nem is mondtam, csak hogy kicsit félek ettől a helyzettől. Mi lesz ha a Donikám azt hiszi hogy lecseréltük őt egy másik kisfiúra? Vagy ha az új baba iránt nem fogom érezni ezt a rajongást mint amit a Doninál? És most nem a szeretetről beszélek, mert már most szeretjük őt! Hanem az a nem is tudom elmondani, de a fiús anyukák biztosan tudják miről beszélek! Ja és mondta úgy ezt az anyósom, hogy neki csak egy gyereke van. Nem ismeri ezt az érzést csak a sablonos dolgokkal traktál!
Nyugtassatok meg, hogy másnál is volt ilyen :(
nyugi elfog múlni!
Igaz nekem az első babóm lány lett és én még egy lányt szerettem volna( mindig is lányokat szeretem volna szülni) és amikor kiderült hogy fiú egy kicsit csalódtam, de a pocimba is szeretem őt is!
Ahogy telt az idő "belenyugodtam" és egyre jobban vártam hogy megszülessen! Amióta megszületett(2 hós) azóta ő az én kis szerelmetes hercegem :)
Első gyerekem lány, másodikat a 12. héten szintén megtippelték 90%-ra, hogy lány és az is lett nagyon örültem mert mindig is kislányokra vágytam. Most a 3. babával vagyok terhes aki kisfiú, az elején megdöbbentem, mert azt hittem, hogy mi csak lányokat tudunk aztán azon, hogy jelenleg 1 gyerekszobánk van igaz az nagy, de akkor is, hogyan lesz...aztán teltek múltak a hetek (most 34 hetes vagyok) és már annyira örülök, hogy a 3. fiú lesz és nem kislány. Persze ez egy kicsit más szitu, de hidd el megváltozik ahogyan érzel :)
Egyébként bármilyen nemű babát viszel haza a gyerek egyrészt érzi a változást ő egy csecsemőben még nem látja a majdani öcsit hugit. Nekem a lányom nem érezte azt, hogy lecseréltük volna, szerencsénk van, mert imádják egymást olyan jól kijönnek. Ha bajuk van egymáshoz mennek vigasztalásért, szóval egynemű gyerekek nagyon jók :) A másik meg, hogy az elfogadása a tesónak nagyrészt a szülő felelőssége, de azért a gyerek személyiségén is sok múlik, van amikor 2 ember egyszerűen nehezen jön ki egymással.
Köszönöm a válaszokat. Sokat segített, és hogy aludtam rá egy nagyot :)
Tudom még korai de ma mozi útán bementünk a Donimnak vásárolni és közben megláttam egy cuki badyt sapival. Nem bírtam ki hogy ne vegyem meg, alig várom hogy apának is megmutathassam :) Olyan régen volt ilyen ici-pici ruhácskánk.
Kedves utolsó
A Doni a Donát becézése. Egész kislányként eldöntöttem hogy a kisfiamat így fogják hívni. Persze a családnak nem tetszett mert hogy csúfolni fogják a donáld kacsával. Egész az utolsó hétig Dániel lett volna de valahogy éreztem hogy ő nem Danis. És végül apa is belátta hogy a Doni sokkal jobb választás volt. Zöld szemű, vörös hajú és olyan fehér a bőre hogy sokáig azt mondták hipót ittam terhesség alatt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!