Szokott éjszaka légszomjatok lenni. Felriadok, mint aki éppen meg akar fulladni, mintha nem jutnék elég levegőhöz. Mit lehet ilyenkor tenni?

Nekem akkor van ilyen amikor már nagy a hasam és a baba is viszonylag nehéz én meg a hátamon alszok, ilyenkor a baba elnyomja a hasi ütőeremet és elkezdek rosszul lenni szédülés légszomj stb, mihelyst felülök azonnal elmúlik.

Hát nálad biztos közrejátszik a megfázás. Nekem is volt ilyen, és nem csak a terhességem alatt. Ilyenkor én álmomban elfelejtek levegőt venni. Felébredek és érzem, hogy valami baj van, és a legrosszabb, hogy egy időbe telik, mire rájövök, hogy mi. Aztán mikor rájöttem, hogy levegőt kéne vennem, hirtelen úgy érzem, nem tudom mozgatni a tüdőmet...Pánik...Aztán persze sikerül a levegővétel, nagy sóhaj...és visszazuhanok az alvásba. Olyan is volt, hogy szinte kiáltva ébredtem fel és ekkor már veszem is a nagy levegőt...ilyenkor szerintem már olyan régen nem vettem levegőt, hogy álmomban ér a pánik. Nem túl kellemes dolog, de eddig még mindig felébredtem rá. Olvastam könyvet, vizsgálják is az ilyen eseteket alváscentrumokban, de a kezelése nem túl biztató. Valami szerkentyűt kell viselni az arcon (vagy a szájban?), ami azonnal közbelép, ha nem vennél levegőt. Nem emlékszem már, hogy felébreszt-e vagy mit csinál...Mindenesetre én legalább tudom, hogy emiatt vagyok állandóan kialvatlan, akárhány órát alszom is, mert ezek a mikroébredések elég gyakoriak lehetnek az esetemben, szerintem sokkal több, mint amire emlékszem felkelés után. Lehet, hogy van köze refluxhoz is, nem tudom biztosan. A terhességben alapból sem ritka a légszomj, de mint mondtam, nálam ez terhesség nélkül is gyakran előfordult. Ami viszont érdekes, hogy a nagy hasam miatt mióta fotelben, félig ülő helyzetben alszom, nem igazán tapasztaltam légzéskimaradást, tehát lehet köze a vízszintes helyzethez.