Babát szeretnénk, de aggódom. Lehet ezt másképp is?

Attól, hogy anyuka leszel, nem kell feladnod magad. Persze,az első időszak nehéz lesz, már annak örülni fogsz, ha kialszod magad, de idővel egyre jobban belejössz majd a szervezésbe, és majd alakulnak a dolgok.

Azt nem tudom megérteni, ha a férj kiszorul a családi életből, ilyen szerintem nincs. (hacsak anyuka így nem dönt)

Nálunk pl. a fürdetés apás program. Tény hogy kevesebb energia jutott egymásra, de meg lehet oldani. Mi pl. a közös fürdést vezettük be. Letettük a gyereket, engedtünk egy kád vizet, és pancsolás közben volt időnk beszélgetni.

AZ összebújást is meg lehetett oldani, pedig akkoriban csak 1 szobánk volt összesen. Minden csak elhatározás kérdése.

Szia!

Látod, Te már ennyivel is előrébb vagy, h tudod mi fog várni rád! :-)

Én pl. Soha, de tényleg soha nem gondoltam bele abba h mi lesz ha már otthon lesz a babank. A szülésre baromi tudatosan készültem, de arra h utána tényleg 0-24 jön az eszembe sem jutott! :-) és így tényleg kemény volt! Emellett persze csodálatos, de tényleg minden megváltozik!

A kérdés itt az, h Te erre a változásra hogyan fogsz reagálni. Könnyedén veszed vagy nehezen.

Én bevallom őszintén néha még mindig kivagyok attól h nem csinalhatok azt es akkor amit és amikor akarok (8 hónapos a Manóm). És tényleg van olyan h a reggeli fogmosas eltolódik mondjuk 11-re. Egy hajmosasrol nem is beszélve! :-)

Szóval a lényeg, h ha tudod h mire szamithatsz nem fog megmeglepetésként érni és könnyedén fogod venni az akadályokat!

Sok boldogságot előre is! :-)

1. vagyok, mi nagyon hosszú próbálkozàs után most várjuk az első babánkat. Ezalatt a jópár év alatt megegyeztünk már egy két dologban, a lényeg hogy tartsuk magunkat az elveinkhez. A kicsinek külön szobája lesz, nem fog velünk aludni. A gyerekszobába betettünk egy normál ágyat is a rácsoságy mellé, hogy ha esetleg úgy adódik, hogy a pici beteg akkor vele lehessek, de véletlenül sem azért, hogy minden áldott nap ott aludjak. Mert tulajdonképpen a baba a mi szerelmünk "gyümölcse", attól hogy megszületik a fiunk még mindig a párom a nagybetűs igazi FÉRFI az életemben. Félre ne érts, nem vagyok a rideg nevelés híve és sírni sem akarom hagyni a gyereket, de ő azért születik, hogy kiegészítse a családot, nem pedig azért, hogy szétválassza.

A gyerek is megtanulja (ha nevelve van és nem csak hagyják nőni, mint a "gazt"), hogy a családban hol van az ő helyük.

Ha szereted a gyerekedet akkor neveled és nem hagysz neki mindent megtenni amit csak akar (nem az a jó neki).

Van még időd, gondold át a dolgokat. Ha megszületik szeresd nagyon, hiszen ő lesz a legfényesebb csillag nektek az égen, de soha se engedd, hogy éket verjen közétek. Legyetek következetesek (mindketten, mert nem csak neked kell nevelni, szeretni). Hagyd, hogy apa is kivegye a részét akár a fürdetésből, pelenkázásból, esti meseolvasásból, közös sétákból. Ügyelj rá, hogy ne "sajátítsd ki" a gyereket, mert akkor ő érezheti úgy hogy kirekeszted a gyerek és a te életedből.

Ez csak néhány jótanács, amit vagy megfogadsz vagy nem rád van bízva. Mindenesetre ezeket a dolgokat is gondoljátok át, még minimum 9 hónap mire a babátokat a kezetekben tarthatjátok, addig még rengeteg dolgot megbeszélhettek. (Persze lesznek majd dolgok amik hirtelen jönnek, nem is szàmítottatok rá, de abban is szintén az a lényeg, hogy beszéljétek meg és közösen döntsetek).

Sok sikert kívánok a baba projekthez!

Én sem gondoltam, hogy egy fogmosás, ill. egy hajmosás ennyire nehéz tud lenni. :)

Viszont mi több mint 2 évet vártunk a babára, közben volt egy vetélésem is. Sokkal nehezebb volt várni a babára, mint vele lenni, amikor már itt van. Igaz a 0-24, igaz, hogy nem csinálok azt, és akkor amikor szeretnék, de sokkal jobb, hogy ő már itt van az életünkben, és hogy már a kistesó is úton van. Mindig az az érzésem, hogy aki csak arról tud panaszkodni, hogy egy gyerek mennyi lemondással jár, az nem is vágyott rá igazán. Bennünket megerősített a várakozás, és tényleg mindketten szívből vágytunk rá. Mi sem akartunk egy ágyban aludni vele, de bizony előfordult, hogy amikor beteg volt, vagy jött a foga, és nem tudtunk mit kezdeni vele, akkor közöttünk aludt. Nincs külön szobája mert pici a lakásunk, de van saját kiságya, és abban alszik. A férjem nagyon sokat dolgozik, de a kisfiunk hozzá is ugyanúgy kötődik, mivel amikor itthon van, akkor ő is ugyanúgy foglalkozik vele. Én nem akartam azt, hogy a gyerekünk csak hozzám kötődjön, nem akartam kisajátítani, mert főleg vele tolnék ki (sajna van erre példa a családunkban, amikor szegény gyerek alig látott az anyján kívül más emberi lényt). Én is sok negatív példát láttam, de levontam belőlük a tanulságot, hogy mi az amit biztos nem szeretnék úgy tenni. Ti is tegyétek ezt, ugyanis nem válik el minden pár a gyermek születése után.