Csak engem zavarnak ennyire ezek a panaszkodások?

Ettől én is teljesen rosszul vagyok. Most várom az első babámat (38 hetes vagyok), de annyi negatív kismamával találkoztam,h már inkább kerülöm őket :). Pl. jártam egy darabig kismama jógára, de semmi mást nem lehetett hallani, csak a horror sztorikat a szüléssel kapcsolatban, és a panaszaikkal egymást próbálták túllicitálni. Amikor szülőszoba látogatáson voltunk, ott is sokan csak szörnyülködtek. Olyan, mintha divat lenne mindent rosszul megélni. Amit meg végképp utálok, amikor engem is ebbe az irányba akarnak elvinni. Faros a babám, így császár lesz. Én ezen nem vagyok fennakadva, ez van, rendben legyen minden és kész. De van 1-2 kismama ismerősöm, aki mikor ezt meghallotta, kapásból elkezdte, h "te szegény"/"úristen" és már ontották is a rémtörténeteket, meg,h majd, h megszívom, milyen rosszul leszek a műtét során.

Szóval én sem értem,h miért ilyen sok kismamának a hozzáállása :(

Szerintem ennek nagy része csak hiszti meg az, hogy végre figyeljen rá valaki.

engem talán még jobban zavar, ha valaki a "tökéletes" terhességével henceg: neki semmi baja, minden szuper, tökéletes, fantasztikus, semmi fájdalom, semmi kellemetlenség, sőt, jobb mint máskor.

Ha engem megkérdeznek, hogy vagyok, hogy viselem, akkor általában elmondom őszintén, hogy itt fáj, ott fáj, ez nem megy, az nem megy - de ezek természetes dolgok, nem elviselhetetlenek, és nagyon örülök annak, hogy nincs komolyabb bajom.

Az meg, hogy hamarabb kint legyen... háááát... ez meg sem fordul a fejemben. Inkább maradjon bent tovább, csak legyen neki jó! :D

33hkm

Én azt "tanultam" az ilyen típusoktól, hogy én ne panaszkodjak. A túl sok panaszkodás engem nagyon lehúz. VAn a családunkba olyan, aki folyton csak a rosszat mondja. Én nem gondolnám, hogy összeveszni/haragba lenni lehet azért, mert mondjuk egy-egy panaszkodását simán lereagálom úgy, hogy most már ezt tudjuk, és most mondj jót is. Ezen mindig elneveti magát, mert tudja ő jól magáról, hogy milyen, de ahogy valaki mondta is, az van, hogy senki nem hallgatja meg.

Óvatosan lehet ellensúlyozni az ilyen beszélgetéseket, hááát tényleg nagyon rossz neked, de képzeld nekem meg milyen jó. Előbb-utóbb idegesíteni fogja, hogy neked milyen jó és szégyelni foglya a saját siránkozását. Vagy nem. :-) De ha az utóbbi, akkor meg kár vele jóban lenni, mert amikor meglesz a baba, lesz épp elég kihívás, nemhogy még a másik ember eltúlzott panaszkodását hallgatni.

Másfelöl, meg lehet hogy azért panaszkodik neked állandóan, mert nincs normális közös témátok, "csak" a terhesség. Van olyan anyuka az oviból, akivel kizárólag a gyerekekről tudok beszélgeni, van olyan, akivel egy hullámnhosszon vagyok és nem magától jön a téma.

lehet hogy más a fájdalomküszöbe, meg ő máshogy érzi ezeket a dologkat, lehet valami olyan szervét nyomja a baba, lehet ráfeküdt valamijére. az hogy előbb szeretne szülni szerintem nem komolyan mondja, csak már teher neki a terhesség. Meg megosztja veled az érzéseit, mondhatná mosolyogva hogy milyen jól van stb, de inkább elmondja, hogy bizony itt ott már kényelmetlen neki.

Én is találkoztam ilyennel, pár héttel fiatalabb terhes volt és ő is ilyesmikre panaszkodott, nekem meg semmi bajom nem volt, illetve más bajom volt. furcsáltam, mert kisebb terhes volt még, de biztos függ hogy fekszik bent a baba stb, meg mindenki másképp viseli.

Lehet te nem panaszkodtál, inkább azt mondtad, hogy jól vagy, pedig neked is volt problémád bőven, legalábbis amiket leírtál, na ezeket mondogathattad volna.