Más is élvezi a terhesség minden pillanatát a nehézségek ellenére? Édes teher, nem? Hiányozni fog, nem várom a végét!

Holnap leszek 37 hetes, és bár voltak nehéz pillanatok, minden percét élvezem. Főleg amikor látható jelét adja odabentről, hogy jól érzi magát. Én is fényképezem a pocim, hihetetlen lesz, mikor már nem lesz. Én se várom a végét, a szüléstől félek picit, de egyben várom is, mert végre karomba vehettem a kis csöppséget, akit a szívem alatt hordtam 9 hónapig.

Kellemes babavárást, és babázást

Nagyon nehéz terhességem volt...24 órás "reggeli" rosszullétek, 15 kg-ot fogytam 2 hónap alatt. Vérnyomásproblémák, ellenanyag problémák miatt havonta többszöri vérvétel a harmadik harmadra úgy néztek ki a vénáim mint egy drogosé...27 hetesen kórházba kerültem mert magas lázam lett és nem mozgott a baba, de szerencsére "csak" nagyon legyengült...anyósom minden nap megpróbált kikészíteni csak azért hátha mégis elvetélek.

De a gyerekem nagyon erős volt...s bár az utolsó 3 hétben kórházban voltam teledöfködve és gépeken kivárta amíg kibújhat.

Szóval nekem ezért nem volt élvezetes a terhesség. Sőt :(

Ami nekem hiányzik a mai napig. Ahogy a pocakban rugdos, motoszkál. Ahogy eltakarta a pofikáját az UH-kon. :)

Minden 4. héten pocakfotót készítettünk, meg mértem a hasam kerületét mekkorát nőt :D Mikor mondta a doki, hogy kb 20 deka :D Én kis parizerem...

Mikor kiderült, hogy kislány és a doki azt mondta ritka szép pofikája van, és hosszú combú én meg rávágtam, hogy nem baj majd táncosnő lesz :D Meg is botránkozott.

Igen, bolondja vagyok a lányomnak, és ahányszor ránézek nem adnám a világ minden kincséért sem...és végigcsinálnám mégegyszer, holott nem vállalhatok több babát.

Majdnem az egész 9 hóanp alatt ezen járt az eszem, olvasva itt a kérdéseket, hogy van olyan, aki annyira élvezi a terhességet, mint én? És örülök, hogy ennyien vagyunk.

1 hónapja született meg a babóbm, a 9 hóanp alatt a legnagyobb problémám a terhességi cukor miatti diéta volt, az is csak két hétig,mert utána már ment, mint a karikacsapás, ráadásul ennek köszönhető, hogy szülés után visszakaptam az eredeti súlyomat. Úgyhogy ezt sem mondanám szörnyűségnek :o)

Egész nyáron táppénzen voltam, de egy percig sem unatkoztam ha itthon voltam. Pihentem sokat, babós dolgokkal foglalkoztam, és próbáltam a szülésre felkészülni.

Most, így 4 hét után simán visszasírom, főleg az utolsó 10-12 hetet. És én sem vártam a végét, egyszercsak hirtelen jött, és szülés után is azt mondtam, hogy jöhet a következő :o)

Élvezzétek ki még ami hátra van, mert ha megszületik a babó, az első pár hét elég kimerítő lesz. Erre nem lehet felkészülni sem könyvekből, sem innen (netről) sem védőnőktől, doktornőktől, anyukáktól, anyósoktól, barátnőktől sem. Minden elhatározott elved dőlni fog, és csak a babó fog diktálni... De persze nem cserélném el a mostani életemet, a korábbival.... Édes kínlódás.

Sziasztok, lehet most fogok kapni nagy lepontozást, de én nem szerettem terhesnek lenni. A sztorim:

A babám elsőre összejött, nászéjszakás baba :) A terhességemet végigdolgoztam, semmi, de semmi terhestünetem nem volt, azon kívül, hogy "dinnyét loptam", semmi nem volt. A szülés is 2 óra alatt lezajlott. Mindenkinek ezt kívánom, mindenkinek legyen ilyen könnyű teherbeesése, terhessége és szülése, mint nekem.

Ennek ellenére nem élveztem, mert az egész egy nagy bizonytalanság. Nem tudhatod, hogy bent a baba tényleg egészséges-e, mi lesz a szülésnél, nem lesz probléma, milyen lesz az anyaság. Én ettől a totális bizonytalanságtól nem szerettem az egészet :(

Most már 1 éves a babám, még mindig nem szívesen gondolok vissza a terhességre. Tervezzük a testvért, de félek nagyon, sőt, most még jobban, mint az elsőnél. Az első terhességnél nem volt időm sokat utánaolvasni. Most már annyi szüléstörténetet olvastam és annyi probléma lehet, hogy még jobban félek, mint az elsőnél.

Most már azért is félek, nehogy valami nagy baj legyen, mert akkor mi lesz az 1 éves babámmal.

Na mindegy, próbálom elnyomni ezeket a gondolatokat, majd túlleszek a kövi 9 hónapon is, és lesz két szép gyerekem :) Utána már nem is kell ezen rágódni.

Nagyon irigylem a boldog kismamákat, főleg azokat, akiknek problémás a terhességük, mégis boldogok.

Én is a nagyon boldog kismamik közé tartozom. Imádom érezni odabent a kicsikénket, beszélgetek hozzá, karácsonyi dalokat énekelünk. Meg is jegyezte a férjem, hogy nekem kilenc hónapnyi előnyöm van a lányunknál. De nem bánom, mert már most úgy szeretem Öt, ahogy azt soha nem is gondoltam volna. Pedig nem is ismerem még. Nagyon várom, hogy végre a karjaimban tarthassam, de ezt az érzést, ami bennem van most soha senkinek nem adnám oda. A Férjecskémmel azért megosztanám:)

Mindenki élvezze ezeket a gyönyörű heteket, olyan gyorsan múlnak.

Boldog Karácsonyt, egy 29 hetes kismami