Megírnátok a véleményeteket a terhesség 9 hónapjáról!?

Mindenkinél máshogy telik. Nem is értem mit vársz. Van akinek problémamentes a terhessége, van akinek problémás.

En mindkét terhességem elején 2 hónapig megállás nélkul rosszul voltam. Rengeteget hánytam, állandóan émelyegtem. A második trimesztertől semmi külónös bajom nem volt.

Összességében szerettem terhes lenni, kivirultam, nem híztam, csak a hasamra. A szülés semmi külónös nem volt. Fájt ugyan nagyon, de minden probléma nélkül szültem mindkét gyerekemet.

Szerintem ne aggódj előre. Nem fogja tudni neked senki megmondani, hogy milyen lesz a terhességed vagy a szülésed.

Szia!

én 22 voltam mikor az elsővel voltam várandós, és imádtam minden percét. Nem mondom, hogy sosem voltam fáradt, sosem utáltam, hogy állandóan pisilni kell de egy q...va wc sem tiszta, még a terhesgondozóban sem(!!!) (és nem arról van szó, hogy rá akarok ülni, de akkora hassal elég nehéz egyensúlyozni, és méterről célozni 8-D ) Komplikált volta a várandósságom eleje, mert véreztem, később is voltak problémák(hamar kinyíltam, felelőtlen volt az orvos stb..), de ameddig lehetett tornáztam, amikor lehetett mozogtam, szülés előtt 3 nappal még nagybevásároltunk, és rengeteget sétáltunk a párommal, lépcsőztem (4.-en lakunk) amivel sokáig nem volt gond, de egy idő után az is macera. Nem viseltem nyűgösen, 39+1-en szültem, kicsit több mint 4 óra alatt lett meg a baba kórházba érkezés után természetes úton fájdalomcsillapító nélkül.

Biztos sok múlik a körülményeken, de én úgy gondolom, hogy rengeteg minden agyban dől el. Ha nem hagyod el magad, és TUDOD hogy nem lesz semmi baj, akkor az úgy is lesz.

A legnagyobb bajaim (csak hogy azt is írjak) nekem a gerincfájdalom volt, iszonyatosan tudott fájni!!! Meg a hőhullámokat utáltam a vége felé amik voltak! (Mikor télen, a nem olyan meleg szobában folyik rólad a víz, vagy az utcán... ) És a végére a vizesedés amitől az embernek elefántlábai lesznek.

De ezek mellett is a szülésem is, a várandósságom is álom volt!

Szia, én 3x voltam terhes, igaz már a 3. gyerek is 5 éves úgyhogy lehet nem emlékszem mindenre. Nálam a reggeli rosszullétek teljesen kimaradtak, ezért úgy félidőig nem volt semmi extra. Kb akkor kezd nőni a pocak. Onnantól is fokozatosak a változások, és a végére bizony van amit nehéz elviselni. Nekem pl a derekam nagyon fájt a harmadik terhesség alatt, ha lehajoltam csak nagyon nehezen tudtam kiegyenesedni (igaz amúgy is volt némi túlsúlyom). Hason nem tudtam aludni, háton se volt kényelmes (ez mondjuk szülés után se lett jobb :) ). És az utolsó pár hétben bizony már minden bajom volt, egyszerűen a hasam súlya akkora volt, hogy néhányszor 10 perc járkálás után már úgy érzetem le fog szakadni.

A szülésről oldalakat lehetne írni, de nem fogok. Az első volt a legnehezebb, a másik kettő nem volt vészes, de még az elsőt se nevezném katasztrófának (inkább csak a kórházi személyzet volt kicsit rideg). Az igaz hogy fájdalmas, de mivel tudod hogy ez vele jár, így kevésbé rossz. Amikor hasonló erősségű epefájdalmaim voltak, már halálfélelmem volt, szülésnél ilyen nincs.

Egy valamit írnék még, saját tapasztalatból: az első terhességem alatt valahogy az egész kilenc hónap alatt csak a terhességre és a szülésre koncentráltam, arra készültem, aztán megszületett a gyerek és én teljesen tanácstalan voltam hogy mit is kell vele csinálni :). Szóval készülj a szülés utáni hetekre is, szoptatásra, gyermekágyra, szülés utáni lábadozásra (no persze nem most, hanem majd ha gyereket vársz).

Szia!

Egyetértek a 3. válaszolóval: a gyermekágyi időszaknak is nézz utána, meg olvass a szoptatásról, első hetekről szerintem. Én is csak a terhességgel és a szüléssel voltam elfoglalva, persze olvasgattam az első hetekről, de sokkal többet kellett volna. Minden a nyakamba zúdult, nem tudtam, hogyan szoptassak, hogy alakítsam ki a napirendet. Azt sem tudtam, hogy ki kell alakítani. Szóval ha visszatekerhetném az időt, többet olvasnék a szülés utánról, hogy felkészültebb legyek, bár így is megoldottam, csak könnyebb lett volna :)

Szóval nekem a terhességem viszonylag probléma mentes volt. Nem voltam rosszul, csak az étvágyam nőtt, de elején semmit nem híztam. Hiper-érzékeny lettem, mindenen sírtam: egy babás képen, vagy romantikus reklámon..

Annyi probléma volt, hogy a 37. héten magas vérnyomással kerültem kórházba Beállították a gyógyszerem, 1 hét után hazaengedtek. Az is baj volt, hogy nem tudtam wc-re menni, nem volt székletem napokig. A vége felé pedig 2 óránként jártam pisilni. Éjszaka is. :)

Maga a szülés nekem pozitív volt, 6 órán belül meglett a fiam. A fájdalomra nem emlékszem, olyan izgatott voltam, már nagyon túl akartam lenni rajta, 40+5 hetesen szültem.

Remélem Te is pozitívan fogod megélni ezt a néhány hónapot, és a babázást is, ha itt lesz az ideje! :)

A szex nekem ugyan olyan, mint szülés előtt. Mi el voltunk tiltva a házas élettől a 36. héttől, mert nyitva volt a külső és a belső méhszájam is. Közvetlen a fiam megszületése után azt mondtam, soha többé szex! :) Szülés után 6 héttel voltunk először együtt. Az egy picit fájt, utána már minden a régi volt. :) Nekem olyan volt lelkileg és testileg is, mintha másodjára veszíteném el a szüzességem :) Férjemet kérdeztem, azt mondta, semmi változást nem érez.

Egy szobában aludtunk az elején a picivel. A gyermekágyi időszakban férjem szabadságot vett ki. Mivel nagyon le voltam gyengülve, ő kelt éjszaka és hozta ide nekem a babát, hogy megetessem. 2 óránként ébredt, cicre tettem megnyugodott, majd visszarakta az ágyába. Egyik alkalommal én is elaludtam, amikor etettem, és végigaludta az éjszakát, így hát úgy döntöttünk, magunk mellett altatjuk a picit, mert a közelségünkre van szüksége. Mindenki szíve joga ott altatni a gyermekét, ahol akarja. Van, aki külön szobában, van aki úgy, mint mi. Nekünk ez bevált és minket nem zavar :) Azóta is alszik éjszaka, a fogzást leszámítva. olyankor azért fölébred többször.

Ha fel is ébred, nem sír, csak nyöszörög, így a férjem nem ébred rá, alszik nyugodtan. De szokta mondani, mióta megszületett a Picink, azóta felszínes az alvása, hiába alszik ugyanannyit, nem tud mély álomba zuhanni, aggódik, vagy nem is tudom, mi a megfelelő szó erre és ezzel én is így vagyok. Hiába alszik 8-10 órát a baba, 4-5 óra elteltével én is fölkelek, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e vele. :)