Rettegek a szüléstől! Tudom, hogy mindenki kibírja stb, de annyira félek.37 hetes leszek holnap és ketyeg az órám. Minden este úgy fekszem le, hogy mivan ha. és még nem állok rá kész. Más is volt így? Nagyon -nagyon fáj?

Én 2 napja szültem a harmadik gyermekem.

Igen, nagyon-nagyon fáj, bármit megadtam volna érte, ha elmúlik a fájdalom. Könyörögtem, hogy vágjanak fel, de a fájdalom nem ok a császárra .

Mikor megszületett és elmúlt minden fájdalom, akkor azt mondtam, hogy nem is volt vészes .

Pedig viszonylag hamar szültem 4,5 óra alatt.

utolsó vagyok

Azt elfelejtettem írni, hogy gátvédelemmel szültem, szülés után 2 órával olyan voltam mint előtte :-)

32+1 vagyok, es en is felek.

Szerintem nincs olyan kismama, aki ne felne tole,ces ez nem erettseg kerdese, ahogy kedves 2-es valaszolo irta....

A fajdalom, a kiszolgaltatottsag is ijeszto, de az is, hogy ne legyen semmi komplikacio, oxigenhiany a babanal.

En mar lattam a szuloszobat, a szulesznomet ismerem tizeneves korom ota, az orvosomban megbizom, megis, ahogy kozeledik az ido, egyre jobban izgulok, tartok tole.

En is abban bizok, hogy megbeszelem a kisfiammal, hogy ugyesen es hamar tul leszunk rajta-nevessetek ki, de szeretnem hinni, hogy igy lesz. Es imadkozom sokat.

ne félj! :) ha akarod, én mesélek neked, én imádtam szülni, nekem nagyon könnyű volt, és kb. 45 perc volt kemény műszak, a többit én nevetgélve, trécselve töltöttem el :) (hajnali 4-kor jöttek az első fájások, és fél 12-kor repesztettek burkot a kórházban, erre rá 1 órára, 1-kor kezdődött az a fájás, ami tényleg fájt, de mivel 1:45-kor már szültem, és ez az idő elreppent - ráadásul ugye ki is esett, ilyenkor másállapotba kerül az ember lánya - ezért nem mondanám ezt olyan borzalmasnak.

mondjuk nekem egy mensim se volt fájdalmas, a havikat is csak úgy éltem meg, hogy "na, tampon, betét..." de semmi más tünet...

de én eldöntöttem, könnyen fogok szülni és hittem is benne, na meg úgy voltam, ez a világ legtermészetesebb dolga.

és így is volt.

NE AGGÓDJ! mert páran, akik megszenvedtek, telekürtölik a fájdalmukkal, a szenvedésükkel a világot, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek olyan borzalmas.

amúgy ez a szülés para a kismamáknál a 30-32. héten jelentkezik, neked elég későn érkezett :) :)

na, ne aggódj, nem kell, hogy fájjon. nekem pl. nem volt borzalmas, és azért ha én ezzel a történettel próbáltam pár helyen dicsekedni, láss csodát, mások is tudták azt mondani, hogy nekik se volt vészes...

nem előírás, hogy borzalmas legyen.

nekem életem legcsodálatosabb élménye, úgy élem át gondolatban sokszor, úgy idézem fel sokszor az egészet, mint amikor az ember megismeri a szerelmét, és fel-fel idézi az első találkozót... :)

Teljesen normálisak az érzéseid! Nincs olyan szülés előtt álló nő, akiben ne lennének ilyen-olyan félelmek. A szülés fáj, kőkemény teljesítményt, egész embert kíván. Talán ezekkel a félelmekkel próbálja felkészíteni a lélek a testet, hogy nagy dolog előtt áll. :)

Van egy öt gyermekes ismerősöm, ő mondta nekem, hogy az ötödiknél is ugyanolyan szar dolog a hányás, ugyanúgy aggódik az ember a komplikációk miatt és a szüléstől való félelem is ugyanúgy ott van.

Én holnap kezdem a 38. hetet és nálam is a napokban kezdődtek ezek a "félek tőle" gondolatok. Rettenetesen vágyom rá, hogy a karomban tartsam, lássam, tudjam, hogy egészséges a második kisfiam is, közben pedig azt kívánom, maradjon csak ott, ahol van. :)

Ráadásul nálam még az is alapozza a félelmem, hogy az első kisfiamnál hiába alakult gyönyörűen a szülés menete, mégis sürgősségi császár lett a baba miatt. Az van bennem, mi van, ha ő is magára tekerte a köldökzsinórt, mi van, ha nem ér be a dokim, ha rosszul dönt stb.

Ennek ellenére reménykedem a legjobbakban! :)

Könnyű szülést, sok tejet, és sok-sok boldog órát kívánok neked!