Sok helyről hallom, hogy kismamák úgy tervezik, fél év múlva visszamennek dolgozni. Tudom, hogy válság van, meg kell minden Ft. , de nem kéne mégiscsak Anyának lenni? Nem sínyli meg ezt a gyerek pár év múlva?

Mindenki csakis saját maga láthatja át az anyagi helyzetét, hogy megengedheti-e magának az évekig történő otthonlétet vagy sem. Az első gyermekemmel 2,5 évig voltam otthon, akkor ítéltük meg úgy, hogy szerényen éltünk, de már annál is lejjebb kellene adni ha nem megyek vissza dolgozni. A lányunk az első naptól kezdve imádta a bölcsit, mindig vidáman ment és jött el, SOHA nem volt sírás. Abszolut közösségre érett volt. A fiunkkal 3 évig terveztem otthon lenni, szerencsére most jobb anyagi helyzetben is vagyunk mint anno és a kicsi egyáltalán nem érett még a közösségre, ő teljesen más személyiség, nagyon meg is viselte volna. Nem sokára születik a harmadik, vele 3 évig tervezzük, hogy itthon maradok, ha így marad az anyagi helyzetünk, ezt meg is tehetjük, de semmi nem biztos.

Így én nem ítélem el azokat akik hamarabb visszamennek, még ha azért is, mert "megőrülnek" otthon, szükségük van, hogy dolgozzanak, kimozduljanak. A kérdés: mi a a jó a gyereknek egy vele 3 évig otthon maradó rosszkedvű, nyűgös anyuka vagy egy fitt, kedves édesanya, aki dolgozik?

Tehát függ az anyagiaktól és az anyuka beállítottságától is. Én úgy érzem erre termettem, mármint hogy anya lehessek. Imádom a szopikat, éjszakázásokat, semmi nem nyűg vagy teher ami a kicsikkel kapcsolatos. Szerencsére van egy megértő, segítő, kedves férjem, aki támogat mindenben és én is őt. De ne ítélkezzünk senki felett, hiszen nem látunk bele más helyzetébe, érzéseibe és hiszem azt is, hogy aki hamar visszamegy, ő is imádja a gyerekét.

Persze vannak kényszerhelyzetek, mikor muszáj visszamenni, de végső soron az is a gyermek érdekét szolgálja, hiszen nem mindegy milyen életkörülmények között cseperedik.

37 hetes km

Az en anyukam 6 honapos koromban ment vissza dolgozni, mert muszaj volt es nem hiszem, hogy ebbol barmi hatranyom szarmazott volna az eletben.

Azert durva barkit is lehurrogni, aki visszamegy dolgoni. Nyugat-Europaban mindenkinek vissza kell menni par honap utan, megis felnonek a gyerekek. Magyarorszag nem tudom mikor fogja vegre megerteni, hogy anyagilag fenntarthatatlan es amugy is ertelmetlen evekig otthon ultetni az anyukakat. Ez az egyik oka, hogy az orszag ott tart, ahol tart...A fejekben meg mindig nem volt rendszervaltas. Szerintem egy bolcsode szakkepzett alkalmazottakkal es egykoru gyerekekkel ingergazdagabb es jobb kornyezetet biztosit, mintha a gyerek egesz nap foleg csak engem lat.

Johetnek a lepontozasok. :))

Szerintem nagyon sok mindentől függ, hogy ki miért meddig marad otthon a gyermekével.

Nem lehet elítélni egyértelműen azokat, akik a karrier építés miatt mennek vissza "hamarabb" dolgozni, mert több szempontot kell figyelembe venni. Az a nő, aki hosszú éveket tanult, vagy küzdött egy állásért, főleg a mai gazdasági helyzetben, nem ítélhető el, hogy azt meg is akarja tartani. Nem is biztos, hogy csak magáért hanem pont a gyermekéért, az ő jövőjéért, a családért teszi. Szerintem, ha csak önös érdek vezérli, valóban nem való anyának, de ez mindenképpen kiderülne, mert ez a személyiségéből fakad, így mindegy, hogy otthon ül 3 évet akár depressziósan, vagy "leadja" a gyerekét.

Az "én inkább élnék kenyéren és vízen kijelentéssel" azért nem tudok egyet érteni, mert ez sem ilyen egyszerű. Vajon boldogan élnénk kenyéren és vízen? És mi lesz a számlákkal, a törlesztéssel, vagy éppen a játékbolt előtt hisztiző 2 évessel, aki mindenáron azt a mopedet szeretné, amit ott lát. Persze mondhatjuk, hogy nem kell elkényeztetni, ez igaz is. De vajon az állandó pénzzavar miatti feszültség, idegesség, veszekedés és frusztráció mennyire fog ártani a gyereknek? Szerintem rossz anyagi körülmények esetén ez mindenképpen jelen van. Arról nem is beszélve, ha törlesztés is van..utcára nem lehet kerülni.

Szóval nem egyszerű ez.

Én azt gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott, szerettel teli családban, lehet a gyerek bölcsis, vigyázhat rá rokon, bébiszitter, nem lesz a fejlődésében probléma. Persze anyuka szeretné látni az első lépéseket, hallani az első szavakat, de sajnos valaki erről lemarad. De ettől ő még lehet jó anya, csak olyan ez, mint akinek nem adatott meg az igaz szerelem...

(27 hetes mami)