fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » 8 hetes kismama vagyok és...

8 hetes kismama vagyok és annyira ijesztőnek és idegennek tartom a terhességet. Többi lent, van aki érzett hasonlót?

Figyelt kérdés
Szóval már elég rég foglalkoztatott a terhesség gondolata, jópár éve szeretnék egy babát, de most amikor kiderült hogy terhes vagyok, most tudok úgy igazán belegondolni a dologba. Most kezdtem el jobban utána olvasgatni a dolognak. Ez nyilván természetes, az viszont lehet hogy annyira nem amit azóta érzek. Semmi anyai ösztön nem munkálódik bennem és ahogy "szakirodalmakat" olvasgattam sok helyen írják, hogy legyengül a nők immunrendszere, hogy befogadja a babát, mert azt "parazita"-ként éli meg a test... Annyira idegen érzés, hogy növekszik bennem valami. Oké tudom, hogy az a valami a gyerekem lesz, de akkor is olyan fura még. Nézegetem a fényképeket, hogy mekkorára nő meg a pocak és nagyon ijesztő látvány. Eleinte még annyira nem is durva, de mikor belegondolok, hogy már egy teljesen kifejlett lény van bennem, belepisil a hasamba stb... Mindent leszámítva örülök a babának, csak elég realisztikusan fogom fel a dolgokat és elég morbidnak tűnik az egész, tudom hogy én is így születtem stb..., van aki érzett hasonlót? ( Nem a bunkó beszólásokra vagyok kíváncsi, meg az okoskodó kismamákra hanem akik esetleg éreztek hasonlót hogyan változott meg ez az érzés.)
2013. nov. 20. 15:11
1 2 ❯
 1/11 anonim ***** válasza:
Ugyan én nem éreztem ilyet soha, de nem vagyunk egyformák, abban sincs semmi rossz, hogy Te most így érzel. Korai még nagyon a terhességed, majd ahogy fejlődik a baba meg fog ez változni. Ilyenkor még egyébként nálam sem volt semmiféle anyai ösztön, sőt az csak úgy igazán a szülés utáni pár hétben fog kialakulni. Gratulálok a babához.
2013. nov. 20. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
Szia! Teljesen átérzem az aggodalmad, ugyanígy voltam az elején. Semmi anyai ösztön nem volt bennem. Mérges voltam, hogy nem élhetek úgy, ahogy eddig, mindig csak azt hallgattam, hogy vigyázz magadra stb... és most, 17 hetesen már alig várom, hogy köztünk legyen! Várom az ultrahangokat, hogy láthassam, és nagyon várom, hogy érezzem végre mozogni. Hidd el, majd benned is helyre rázódnak a gondolatok. És egyébként mi is régóta vártuk már a babát. Minden jót neked! Boldog babaváràst!
2013. nov. 20. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Ha a tényeket nézzük : a terhesség brutális, és ijesztő, a szülésről nem is beszélve, de hidd el, változni fognak a gondolataid. Most leszel csak igazán nőies, büszke leszel magadra, mindenki csodálatosnak lát majd, és olyat viszel véghez, ami igazán varázslatos. Én is realisztikusan fogtam fel, az első mozgásait annyira idegennek éreztem, h hánynom kellett!!!! Aztán teltek a napok, és kialakult a kommunikáció köztünk, pl, ha nagyon nyomott valamit, akkor megsimogatam a hasam, és abbahagyta, vagy ha a kedvencemet ettem, rugdosott...akkor már sokkal jobb volt, nyugodj meg, nem olyan borzasztó, mint amilyennek tűnik! Megnő a pocak, de egy kis csoda van benne! Szép babavárást Neked!
2013. nov. 20. 15:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:
Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm a megnyugtató sorokat remélem tényleg így lesz. Tényleg annyira hirtelen megváltozik minden, próbálok úgy viselkedni mintha semmi nem történne, megyek dolgozni, nem érzek különösebben semmit, nem görcsölök, nincs hányingerem semmi tünet nincs, még...csak félek attól ha majd elkezd nőni meg mozogni...na meg olvasgatom itt, hogy éjszaka 3-4szer is felkelnek szoptatni, meg nappal is 4-5x szóval mikor már megszülöm, utána is elveszi az összes energiám és félek hogy ezekkel a nehéz dolgokkal hogy fogok egyedül megbirkózni, ha párom egész nap dolgozik és tök egyedül leszek. Úgy érzem mit ha csak saját magamnak szülnék párom meg csak "oda rakta" volna. A 9 hónapot is egyedül csinálom végig ő nem érez belőle semmit, aztán nevelni is egyedül maradok, mert neki ugye melóznia kell, hogy legyen pénzünk. Én is dolgozok szóval, neki a munka nem + teher. Na meg ha belegondolok, hogy hogy fogunk megélni...most én vagyok aki többet keres, párom havi 90-et hoz haza, így kb 2 fizetés helyett egyből kell megéljünk 3-an, mert az állam kétlem hogy nagyon támogatna anyagilag, de ez megint más téma csak ez is zavar...:S
2013. nov. 20. 15:34
 5/11 anonim ***** válasza:
Nekem akkor jöttek meg az anyai ösztöneim, amikor már megszületett a babám. De még akkor sem rögtön hanem pár nap kellett hozzá. A tejem is akkor indult el igazán.
2013. nov. 20. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Igazából teljesen normális, amit érzel. Azért 9 hónap, hogy át tudd valamennyire állítani az agyad.


Én is hasonló dolgoktól tartottam, mint te. Idegentest érzésem nincs, de nem is érzek végeláthatatlan szeretetet (még). Inkább csak nagyon furcsa, nagyon bizarr az egész. És nagyon meg vagyok lepődve, hogy én és a férjem összehoztunk valamit, ami napról napra nő és teljes és komplett és előbb-utóbb saját vágyai, akarata meg álmai lesznek. Ez teljesen felfoghatatlan.

2013. nov. 20. 16:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:

Én is úgy voltam, mint te. Eleinte egy tumornak gondoltam a gyereket, aztá egy parazitának, aki belőlem szívja a tápanyagot, oxigént, aztán mikor éreztem, hogy mozogni kezdett, akkor egy alien-nek.


De ez az érzés halványult, mert az az "idegen test" egyre inkább a "gyerekem" lett. Sokszor járok UH-ra, látom, ahogy nő, kezdem megszokni a napi ritmusát, hogy mikor lusta, mikor aktív. Kezdünk összecsiszolódni. :)

2013. nov. 20. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Utolsó hozzászóló, én is valami hasonlót érzek csak nem mertem így megfogalmazni, mert féltem így is a beszólásoktól :) de örülök, hogy neked ez az érzés elmúlt már, biztos kis cukor lehet a babád. Egyedül az a pillanat amikor utoljára voltam UH-n, és hallottam a szívdobogását akkor pár pillanatra olyan jó és fura érzés fogott el, de az el is múlt.
2013. nov. 20. 18:55
 9/11 anonim válasza:

Lehet, hogy még most ijesztő és félsz tőle, de hidd el idővel szépen lassan kialakulnak majd a dolgok.

Nekem is az első 3 hónap nagyon nehéz volt.

Hiába terveztük a picit sohasem gondoltam volna, hogy ennyire sok idő kell, hogy feldolgozzam, megértsem, hogy ő bennem van, velem van és 9 hónapig "együtt csinálunk mindent".

Először én sem simogattam a hasam, beszélni sem beszéltem hozzá, de aztán megindult minden magától.

Mikor közeledett az idő, hogy először érezzem a mozgását már alig bírtam várni.

Utána mikor végre már éreztem rendesen, hogy bizony ő ott van és éli a kis világát nagyon boldog voltam!

Egyre többet simogattam a hasam, a tv-ben is egyre több olyan műsort kerestem, ami kellemes gyerekbarát témákkal foglalkozik, hogyha a pici hallja odabent, akkor ő neki is nyugtató legyen.

Szóval fel a fejjel tuti belejössz te is! :)

Boldog babavárást!

28 hetes kismama.

2013. nov. 20. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

#7 vagyok!

Én is így voltam: UH-n pár pillanat jó érzés. Aztán később pár óra jó érzés. Aztán mikor már éreztem, hogy mozog, akkor fél napos jó érzés...

És szépen lassan, ezek a "jó érzések" sűrűbbek lesznek és hosszabbak, a végére pedig egybefüggő boldogság lesz.


:)

2013. nov. 20. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Terhesség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!