Csak én érzek így? Soha senki nem mondta, hogy ez ilyen lesz és nem is gondoltam volna.

Szia. Nekem pont ma reggel jutott eszembe, hogy most már terhes vagyok és nem várandós vagy állapotos. Én vasárnapra vagyok kiírva, de eddig semmi jelét nem mutatja a kislányom, hogy addig meg is akar születni. Szerintem sokan érzünk így a vége felé, amikor már semmi sem jó. Ezért ha önzőnek nevez valaki, akkor önző vagyok. Én is imádom őt, de már nagyon szeretném a karomban tartani. Szóval, nem vagy egyedül a gondolataiddal.

Kitartás nekünk, már elvileg nem sok van hátra.

Üdv, 39 hetes kismama

Szia!

Én még csak 21 hetes vagyok, úgyhogy saját tapasztalatot nem tudok írni. Anyukám, és a barátnőm elmondták, hogy a vége felé már valóban teher lesz a terhesség, mert már nehezen fér a babóka,és mindkettőnknek megkönyebbülés lesz a szülés, születés. Attól, hogy már nehezen viseled így együtt ne legyen lelki furdod. Én úgy értettem, és érzem a tapasztalt anyukáktól, hogy ez így természetes.

Nekem a legvége volt kicsit ilyen. amikor lélekben még tudtam volna csinálni mindenfélét, de olyan komoly fizikai korlátaim voltak, hogy ha elindultam sétlálni volt, hogy egy kis kör közben is többször kellett pihennem. Sőt, volt, hogy a páromat kértem meg, h kicsit támassza meg a hasamat. :) Húzott lefelé, feszült, nyomott, nem bírtam tartani, azt hittem ott helyben elájulok néha. Egyszer jött egy pont, amikor már nagyon akartam látni, megérinteni, találkozni vele, pedig odáig imádtam, hogy odabenn van, és olyan különleges a kapcsolatunk.

Alvással nem is volt gondom, csak egy egy éjszakám volt rossz, bár legalább 4-5 párna kellett, hogy kitámasszam a hasam rendesen.

Szülés után meg olyan furcsa volt, hogy már nem mocorog odabenn...

Nem vagy önző, valószínüleg már Ő is ezretne kijönni azért is furakszik állandóan lefelé! beszélgess vele, és halgass vele zenét, az lehet, hogy megnyugtatja, én olvastam neki a kishercegből, meg egy két könyvből amit itthon találtam. néha bevált, és jó gyakorlás a későbbiekre is :))

Szia! Én még csak a 30. hétben járok, de hasonló érzéseim vannak. Kezd terhes lenni a terhesség. Zsibbadnak a kezeim, lábaim, a kézfejemet nem bírom ökölbe szorítani, és nagyon bénák az újjaim. A lábaim is olyan vizesek sokszor, hogy nem bírom behajlítani. A hasam is egyre nagyobb és nehezebb, néha alig tudom cipelni... Nem panaszkodom tovább, pedig még tudnék.

Nagyon várom én is, hogy a kezemben tarthassam a pici babámat, de azért szeretném, ha végig bennt tudna maradni, mert hát ugye az a jó neki.

Én is néha önzőnek érzem magam...