Elítélendő fiatalon,18-19 évesen családot alapítani és gyereket szülni?

Nem elítélendő, nincs senkinek joga téged és a párodat elítélni kizárólag annak alapján, hogy hány évesen vállaltok gyereket (feltéve, hogy felnőttek vagytok már).

Viszont azért igenis jogosan nyilvánítanak véleményt, hogy milyen körülmények között vállaltok gyereket. És főleg a TI szempontotokból megfontolandó ez. Nektek kell látni, hogy hol tartotok az életben, mit tudtok vállalni.

Én személy szerint nem láttam még olyan 25 alatti párt, akiknek gyereke lett és teljes mértékben érettek voltak rá, ezért vannak kétségeim - pedig önmagában egy 19 éves anyával/apával semmi, de semmi gondom nincs.

Egy ismerős párnál most született baba: 26-28 évesek a szülők, nem rég házasodtak. Szerintem vallási okokból nem alkalmaznak fogamzásgátlást, mindkettőjüknek viszonylag gyenge fizetése van, a lakást a szülők tolták alájuk (azóta már költöztek is)...

Én kedvelem az egyik szülőt, de nagyon nem értek egyet a döntésével. Elfogadom a családi segítséget, de sosem alapoznék arra, hogy majd a nagyszülők elintézik. Gyereket nem azért vállalok, mert "jön majd, ha jönnie kell", hanem mert én úgy határozok (persze a párommal), mert tisztában vagyok az óvszer használatával. Ugyanígy feltétel, hogy tudjam, hogy a szex, az együtt élés és sok hasonló apróság működik, ha probléma van, megoldjuk őket. És persze megvan a megfelelő anyagi feltétel, illetve mind a ketten már a végén járunk a "mit szeretnék végbevinni, mielőtt gyerekem lesz" listának.

Ha a fentiek nálatok stimmelnek, nincs gond. Viszont ha nem, akkor át kell gondolni a dolgokat. Ismerek olyan párt, ahol anyuka otthon, apuka a melóban és közben még járnak felsőoktatási intézménybe is levelezőn, nem is rossz jegyekkel, de egyrészt egyiküknek sem az első diploma (tehát nem ettől függ a megélhetésük), másrészt meg látom, mekkora teher így is ez.

Szerintem 19 évesen még nincs annyira tisztában az ember a világgal, mint amennyire ahhoz kellene, hogy a következő 20 évre elkötelezze magát. Én 20 évesen eljöttem otthonról, dolgozom azóta, közben csináltam OKJ-t, most főiskolát, és még mindig nem érzem biztosnak a megélhetésem és nem mernék most se gyereket vállalni. Elvileg fennáll a lehetőség, hiszen a párom jobban áll nálam anyagilag (kicsivel), ő már nem jár egyetemre, szülői támogatás is meglenne valamilyen szinten... de én a saját lábamon akarok először megállni úgy, hogy minden oké, a mostani "kb jó" állapot nekem nem elég. És ha nekem nem elég, akkor a gyerekemnek pláne nem tartom elégnek.

Én férfi vagyok, de nincs az az isten, hogy olyan apa legyek, aki a vasárnap délutáni sör mellett kétszer rápislant a gyerekére, meg majd 1-2szer megfegyelmezi és ennyi az apaság. Nekem az kell, hogy meg tudjam teremteni neki az anyagi biztonságot ÉS Szülője lehessek minden értelemben, a "hogyan kell hegesztőt használni"-tól a szaros pelenkáig, mindenhogy.

Az előző (kommunista) rendszerben ez egyáltalán nem volt kirívó, ritka eset. Tulajdonképp nagyon is átlagos szokás volt 20 év köröl házasodni, gyereket vállalni.

Én 21 éves voltam, nejem 19 mikor összeházasodtunk. Másfél év múlva jött az első csemete, majd simét 1,5 év és jött a második.

Nagyon érdekes, akkoriban senkitől nem hallottunk olyat, hogy túl fiatalok vagyunk, felelőtlenek, stb. Teljesen természetes volt, hogy fiatalon kell gyereket vállalni! Máig osztjuk ezt a véleményt! Pedig jelenleg is van két kisiskolás csemeténk. (most 42 éves vagyok)De ha belegondolunk, mire ők felnőnek, mi már nyuggerek leszünk.

A mai világnézet teljesen ellentétes a 20-25 évvel ezelőttihez képest. De az tény, a mai fiatalság nem is annyira érett, mint az akkori. Beléjük sulykolják manapság, hogy 18 évesen még gyerekek... :-( Már várom, mikor fogják nálunk is 21 éves korra felemelni a nagykorúsági korhatárt.

80- 100 évvel ezelőtt pedig már 16 évesen feleségül vették a lányokat, majd jöhetett a gyerek.

Mindig a társadalom ill. annak vezetőinek elvárásait követi a lakosság. Ha például háború volt, természeti katasztrófa, biológiailag is belén van kódolva, hogy aktívabban szaporodjunk, de az elvárás is ugyanaz. Most, hogy (úgymond) jóléti társadalomban élünk, a bolygó pedig erősen túlnépesedett, így mindenféle szempontból az elvárás, hogy halasszák a fiatalok a gyermekvállalást, tolják ki minél későbbre, kb. 30 éves korukra. Így max. 1-2 gyermeket fognak vállalni, evvel is csökkentve a népesedést. (egyszerű népességszabályozás, mely szinte fel sem tűnik a lakosságnak)

Az ellentéte is volt hazánkban, a Ratkó-korszak. A második világháború utáni időkben, hivatalosan 1950-től. Abortusztilalommal, gyermektelenségi adóval és aktív kampánnyal vették rá a lakosságot a gyermekvállalásra. "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!" és hasonlók. Születtek is jó nagy számban a babák. A mai magyar társadalomnak ez elég nagy problémát fog okozni néhány éven belül. Hiszen az akkoriban született sok ember majd azok nem kevés unokáik nyugdíjba vonulását megsínyli az országkassza. Mivel nagy a munkanélküliség (ami a rendszerváltásig nem is létezett) tehát kevés az aktív dolgozó, így nem lesz aki eltartsa majd a sok nyugdíjast. (hozzáteszem, ők egész életükön keresztül eltartottak jó sok nyugdíjast, tehát megérdemlik, hogy ne szúrjon ki velük a társadalom)

És itt jön képbe a másik tényező, miért nem támogatja a mai kormány a korai családalapítást. Mert evvel is próbálnak minél több aktív dolgozót tartani a munkaerőpiacon. Ráadásul az új seprű jól seper, azaz a fiatal munkaerő aktív, lelkes, és mindenféle maszlagot elhisz a munkáltatóknak, és a politikusoknak. Visszabeszélni, önnön talpára állni pedig szinte képtelen, mert a bátortalanságra nevelték őket, nem pedig talpraesettségre. (és evvel visszatértünk a miért nem neveljük bele a mai fiatalokba, hogy 18 évesen felnőttek, miért sulykolják, hogy gyerekek vagytok még...) A sorkatonai szolgálatot is többek között ezért szüntették meg, nem csupán a politikai változások miatt. (a dunai árvíznél pl. mennyi nagy szükség lett volna a sorkatonákra, vagy a nagy havazásnál)

Utolsó nekem meg már a nagyszüleim se házasodtak 26 éves kor előtt pedig bőven a 1930-es években voltak fiatalok, szüleimről meg már ne is beszéljünk. Régen is olt korán házasodó meg ma is van.

Teljesen felesleges összehasonlítani régen mi volt vagy mi sem.

28-as vagyok ismét

Annyit még hozzátennék, hogy sokan írták, nem kellően érett egy 18-19 éves a gyermekvállalásra... hát nem tudom, mennyire van igazuk, hiszen őket is felnevelték szüleik, és azok szülei, és azoké... pedig szinte mind ennyi idősen szülte őket :-)

Persze, 20-25 évvel ezelőttik többgenerációs családok voltak, nem volt még divat főiskolásként, egyetemistaként saját lakásban lakni, ill. lakást bérelni. De még fiatal házasként se nagyon volt erre lehetőség. Akkoriban a szülőkkel laktak a fiatalok és oda szültek többnyire. Tehát a szülői (nagyszülői) támogatás teljesen elfogadott volt. Anyagi és gyermeknevelési segítség egyaránt!

Amennyiben ez nálatok is megvan, egészen más a helyzet. Ha szülői segítségre tudtok támaszkodni, akkor mindenképp válasszátok a korai családalapítást, nem fogjátok megbánni!