Lehet ebből koraszülés?

25 hetes voltam, amikor rám is rám ijesztett a doki (nem a sajátom, sztk!) Nekem is azt mondta, hogy nagyon kemény a hasam, és hozzátette, hogy egy ujjkúpnyira nyitva is van a külső méhszájam. Magne B6, 3*2, pihenés. Én is ennyit tudtam meg. Teljesen bestresszeltem, hogy koraszülött lesz a babám :(

Aztán végre lejutottam a saját dokimhoz, aki megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, a Magne B6 teljesen kordában tudja tartani a dolgot, és mellesleg ő már azt sem tapasztalta, hogy elkezdtem volna nyílni...azt mondta zárt a méhszájam. 2 hétig voltam otthon, pihentem, szedtem a magnéziumot. Egyébként a dokim azt mondta, hogy ha akarom befektet, mert igazából az anyukáknak ilyenkor arra van szükségük, hogy megnyugodjanak, mert a legrosszabb, ha emiatt stresszelnek, rágörcsölnek, akkor jobban figyel az ember rá, és még rosszabb. Úgyhogy megkérdezte, hogy megnyugtatóbb lenne-e számomra ha kicsit kórházban feküdnék? :) Mondtam, hogy nagyon kedves felajánlás, de inkább nem élek vele :)

Úgyhogy a legfontosabb, hogy megnyugodj, hidd el, minden rendben lesz. Szedd a magnéziumot, és pihenj sokat.

Egyébként hozzáteszem, hogy a dokinak teljesen igaza volt. Mert 32 hetes koromig nagyon aggódtam, és mikor betöltöttem a 32 hetet, tudva, hogy innentől nagy valószínűséggel életben tudják tartani még akkor is, ha megindulna a szülés, egyre jobban kezdtem megnyugodni. Olyannyira, hogy ahogy teltek a hetek, egyre kevésbé vettem észre, hogy keményedne a hasam. A 36. héttől pedig ugyebár abba is kellett hagyni, onnantól sem volt túl nagy változás, annyit keményedett, mint előtte. Reméltem egyébként, hogy a 38. héten beindul a szülés, mert akkora voltam mint egy bálna, mindennek nekimentem, szó szerint terhesnek éreztem magam, a szeméremcsontom úgy fájt az utolsó hetekben, hogy azt hittem beleőrülök, menni sem bírtam. De hiába jöttek-mentek a hidegfrontok az én lánykám olyan borzasztó jól érezte odabenn magát, hogy nem kívánkozott kifelé, pedig már nagyon vártam. 39. héten a doki megpróbált úgy vizsgálgatni több alkalommal is, hogy meginduljon, de még onnan is hiányzott pár nap. Végül 39+6 héten egy újabb fájdalmas vizsgálat után megindultak a dolgok, és pár órán belül a karomban volt a 4200g-os kisasszony :)

Szóval ahogy az én esetem is mutatja, egyáltalán nem olyan nagy a probléma, aggodalomra semmi ok..persze mondhatták nekem is, de utólag beláttam, hogy igazából tényleg a stressz okozza a legnagyobb gondot, ha megnyugszik az ember, nem lesz semmi gond! Magnézium és pihenés!!!

Boldog babavárást!