Szerintetek a születendpő gyermeketetknek tudnia kell, hogy ő nem természetes úton született?

Bocsi h, beleszólok :) De nagyon érdekel ez a téma, pláne a második része! Sajnos mi is lassan egy éve próbálkozunk a babával, és nem akar össze jönni sehogy :( Igaz, orvoshoz nem fordultam még, kivéve a babtervezés elején, anno. Akkor mindent rendben találtak, de még sem akar sikerülni a pici csodánk :( Attól félek Rám is ez a sors vár ami a kedves Kérdezőre (remélem nem érted félre amit írtam, m borzasztóan sajnálom, h Nálatok így alakultak a dolgok)

Mihamarabbi babásodást kívánok Neked, legyen a sok nehézség után végre örömötök! Sok sikert és kitartást kívánok Neked :)

amikor nagyobb lesz, miért ne tudhatná meg?

semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy segítséggel fogant meg egy baba, sőt, számomra ez egyfajta dicséretes igyekezetet jelent, hogy valaki annyira akar gyereket, hogy még a tortúrát, fájdalmat is végigcsinálja, ami a babaprogramot illeti!

hidd el, egyre több gyerek lesz, akit "legyártanak" :)

nem szerencsétlenség ... az a szerencsétlenség, ha valaki akar gyereket, és sehogy nem lesz neki.

a szomszédunkban élt egy házaspár, imádták a gyereküket, nekik sose lett, felnőtt fejjel értettem meg, amikor a néni könnyes szemmel mondta, mikor az ő két unokahúga és mi a tesómmal náluk játszottunk és vidáman ránk nézett és így ujjongott "nekem nincs gyerekem? hát nekem négy gyerekem is van" :) :)

szóval a gyerek mindenképpen csoda, akárhogy is "készül"

kívánom nektek, hogy sikerüljön a baba :)

Igen, én is elmondanám.

Ne haragudj hogy ezt írom, de amiatt is nő szerintem a meddő párok száma, hogy a fejlett orvostudomány miatt már olyan emberek is tudnak szaporodni, akik nem tudtak volna egyébként, így ezzel örökítve át a meddőséget. Ezzel nem akartalak bántani, én is elmennék minden hova ahova csak lehet hogy gyermekem legyen - ha nem lehetne.

lombikbabánk születik pár hét múlva, de nekünk (sajnos) ez a természetes, soha nem csináltam belőle problémát. Ha ismerősök rákérdeznek, hogy miért jött ilyen későn, simán elmondom, hogy azért, mert lombikkal sikerült, nem szégyen ez. De előtte pl. nem beszéltünk róla, mert ez még mindig egyfajta szégyenteljes dolognak számít, mert nem sok mindent tudnak róla (azzal együtt, hogy senkinek nem kívánom, hogy végigmenjen ezeken a dolgokon)

Ha a gyerekem rákérdezne, elmondanám neki, de nem tukmálnám rá semmiképpen sem. Nem érzem magunkat "szerencsétleneknek" sem, inkább nagyon-nagyon szerencsésnek, hogy babánk születik mégis. Nekünk nem lehetett természetes úton gyerekünk, szóval irtózatosan szerencsés vagyok, hogy az orvostudomány már itt tart :)

Régebben is voltak meddő nők, csak akkor még jobban titkolták. A nagyim pl. beleesett volna ebbe a kategóriába simán, mert 35 volt, mikor az első gyereke született, mikor már több, mint 10 éve voltak együtt nagyapámmal.

Egyébként civilizációs betegségnek mondanám, egészségtelen életmód, műkaják (mindenben adalékanyag), semmi mozgás, stresszes életmód.

Plusz némelyik orvos hozzáállása. Az én problémám majdnem két év után derült ki, mert orvost váltottam. A régi szerint tökéletesen rendben voltam :) Hát nem igazán.

Szerintem a gyereket ez egyáltalán nem érdekli. Mikor már felnöttek pedig egyáltalán nem befolyásolja ez az életüket.

Téged érdekelene ha te fogantál volna lombikkal?

Szerintem egy kicsit sem.

Anyukámék a tesómre 2 évet rám 3 évet vártak. Annak idején sem volt ez másképp, és elötte sem. Még a bibliában is találsz olyat, hogy valaki csa idösen lett terhes, vagy csodának számított, hogy terhes lett, mert nem jött össze addig.... Szóval szerintem a biblia ezt azért emlíuti meg mert régen is nagyon nagyon gyakori volt, hogy egy nönek egy baba sem jött össze.

Amúgy nem vagyok vallásos, csak eszembe jutott.

Elsö lányom elött gyógyszert szedtem 1,5 évet vártunk, majd a másodiknál nem szedtem elötte gyógyszert és 3 hónap után össze jött.

Én elmondanám, ha úgy adódna. De azért szerintem nem kell ehhez túl nagy felhajtás ("most el kell mondanunk neked vmit"), elvégre nem arról van szó, hogy nem a ti gyereketek.

De eltitkolni sem kell. Minek? Előfordul az ilyen.

Mikor szóba jött a téma, anyum is elmondta, hogy sokáig kellett próbálkozniuk és gyógyszert kellett szednie, hogy megfoganjak. Nincs ebben semmi.

A meddőség témára:

A nők 20-30 éves koruk között a legtermékenyebbek. Ez tény. A mai világban viszont a nők nagy része 35 felett akar szülni, mikor a termékenység már rohamosan csökken. Sőt, lassan úgy néznek a fiatal (mondjuk 24 éves) anyukára, mintha vmi ufó lenne.

35 előtt meg még véletlen se akar gyereket, így esetleg szedi a fogamzásgátlókat több éven, évtizeden keresztül, aztán leteszi, hogy akkor ő most azonnal de rögtön gyereket akar. Alapból kevésbé termékeny, a petesejtjei öregebbek, és még a fogamzásgátló is belekavarhat.

Na meg a helytelen táplálkozás, környezetszennyezés stb.

Nem hinném, hogy szégyen, ha valakiknek természetes úton nem jön össze a baba. Egyszerűen csak ez van, nekik ez jutott. De ha valaki titkot csinál belőle, abból az érződik, hogy szégyelli. Nem azt mondom, hogy világgá kell kürtölni, de ha szóba kerülne a gyereknél, már nem kisgyermek korban, akkor elmondanám.

Sok sikert kívánok nektek!