Hogyan lehet lelkileg felkészülni a szülésre?

sehogy!törődj bele hogy fájni fog de olyan gyorsan tùlleszel rajta hogy csak na:)amint a kezedbe adják elfelejtesz mindent!!!könnyű szülést kìvànok!egy 13 hòs baba anyukája

Azt hiszem, ilyen dolgokon a nagy többség nem gondolkodik (persze, ha tévedek, akkor majd biztosan kijavítotok). Szerintem ilyenek annak járnak a fejében, aki eü-ben dolgozik, mint Te, vagy akinek a babájával/szülésnél történt valami, és ezekkel összefüggésben egy kicsit több dolgot látott, élt meg, mint a nagy átlag. Én az utóbbi tábort gyarapítom. Mikor először voltam terhes, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi történhet, tényleg, eszembe sem jutott. Aztán a második babám betegen született, ami már a terhesség alatt kiderült. Na, ott megedződtem rendesen. :( Most várom a harmadik babánkat, igaz, van még időm a szülésig, de nagyon gyakran esek kicsit pánikba, és sajnos én sem tudom egyelőre, hogy hogy lehet a szülésre lelkileg felkészülni. Az első terhességemnél nem volt rá szükségem, mert csak izgatottan vártam, hogy mi, hogyan fog történni. A második szülésemnél meg nem nagyon tudtam a saját lelkemmel foglalkozni, volt aggódnivalóm bőven. Hogy most hogyan lesz, nem tudom. Már arra is gondoltam, hogy felkeresek egy pszichológust, de nem annyira szimpatikus ez a verzió. Persze, a Te eseted egészen más. Ha minden rendben van a Babával, és Veled is, akkor ne aggódj. Gondolj arra, hogy nem történhet másként, minden rendben lesz - és úgy is kell lennie!

Mindenkiben van egy kis félsz, hogy mi van, ha valami szövődmény lép fel. Próbálj meg inkább arra koncentrálni, hogy minden rendben lesz, hallgass az orvosra, a testedre, meg a babára. Tudni fogod, hogy mit csinálj, pánikolni pedig nem nagyon lesz időd, lehetőséged, mással leszel elfoglalva. Próbálj tudatosan lazítani. Jógáztál már? Valami olyasmi az alap. Az orvosnak, szülésznőnek pedig az a dolga, hogy figyeljenek rátok, az ő felelősségük, hogy ne történjen baj. Oltári nagy élmény, és szuper volt az egész (nekem legalábbis), bár azért voltak durva részek.

Én is az első szülésemre készülök, 35 hetes vagyok. Tehát szülésből amatőr vagyok, de a "lelki felkészülések"-ben van egy kis tapasztalatom. Tanulmányaim (vizsgák), állásinterjúk, munkaszituációk (tárgyalások, prezentációk) során a sikereimet a lelki felkészüléseknek köszönhettem. A lelki felkészülés pedig nem áll másból, mint az ember először is tájékozódik, "szakmailag" felkészül, kijelöli a célt, elképzeli (sokszor) a szituációt, tisztában van a veszélyekkel és buktatókkal, de ugyanakkor mégis arra koncentrál, hogy esetében minden jól fog menni, tehát pozitív gondolatokat társít. Az elkerülhetetlent (fájdalom) el kell fogadni és a saját céljaidra fordítani, eszközödnek tekinteni: pl fájás közben elképzeljük lelki szemeinkkel, hogy most nyílik a méhszáj, folyamatban a tágulás. Az egész "lelki felkészülés" a gondolat teremtő erejébe vetett hit alapján működik. Soraidat olvasva, nagyjából helyén vannak szerintem ezek a dolgok, szóval jól szerintem jól csinálod! ;-) Könnyű, "sikeres" szülést! Hányadik hétben vagy?

Én 5 hete szültem, és őszintén szólva azt hittem felkészültem, de aztán kiderült hogy nem, mert erre nem lehet felkészülni. Főleg arra nem, hogy vajúdás közben közlik hogy muszáj császározni, én pánikrohamot kaptam, pedig ilyen életemben nem fordult elő még velem. Haza akartam menni, leülni egy jó film elé egy pizzával, én nem szülök, nem maradok itt, mondtam a férjemnek. Szédültem, rosszul voltam, halálfélelmem volt. Szerencsére csak pár percig tartott. Végül jó emlékem maradt a műtétről is, mert a dolgozók azzá tették. Ezzel csak azt akarom mondani hogy eltervezed mi hogy lesz, mit hogyan szeretnél, és kicsi az esélye hogy úgy is lesz. Könnyű szülést kívánok!

Jobb nappal szülni, én nappal szültem, kipihentebb még az ügyeletes és a szülésznő is, mert a biológiai óra mindenképpen arra ösztökél hogy aludj ha sötét van. Én nappal szültem és egyedül voltam a 6 szülőszobára, tehát szerencse is kell.