Lehet valami bajom a kutyánktól, ha terhes vagyok? Yorkshire terrier, bent van a lakásban.

Ebben nagyon tévedsz kedves kérdező!

A kutya először féltékeny aztán átvált őrző angyalba??

Nagyon nagy rangsorbeli hiba van ott, ahol a kutya egy másodpercig is féltékeny.

A kutya mindig minden körülmények közt a legutolsó kell, hogy legyen a család rangsorában és akkor nem lesz hiba.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a kutya a saját fekhelyén alszik, nem pedig a falkavezér(gazdi) mellett az ágyban.

Természetes, hogy kutyát gyerekkel soha egy pillanatra sem hagyunk felügyelet nélkül, de ez tény, hogy a kistestű kutyák nyugtalanabb természetűek és méretükből adódóan hajlamosabbak odakapni, "legjobb védekezés a támadás" elvén.

Nem vitázni akarok, csak tanácsokat adtam, hogy ne legyen baj később.

Akármit is gondolsz kedves kérdező, a kutya szemszögéből van falka és van rangsor is, hiszen ösztönlény, nézd csak meg a farkasokat.

A kutya ugyanígy működik.

De felesleges is beszélnem, hiszen hisztérika vagy, igazi yorkis gazdi.

Kívánom, hogy ne legyen semmi baja a gyereknek!

Nem tudom min húztad fel magad, minden válaszoló mondataiban ott van az igazság. Ha nekem 10 védőnő és 20 orvos mondaná, hogy lehet bajom a kutyától, az se érdekelne. Felelősséget vállaltam értük egy életre. Volt aki a családból bepróbálkozott, hogy most hogy jön a gyerek, akár a kutyák akár mehetnének is ki a kazánházba aludni, stb...Mehetnének éppen, ha csak annyi időre akarnám őket látni, míg eléjük lököm a kaját...de ha ez lenne az ára, nem is vállalnék gyereket.

Nem mehetnek be minden helységbe, abba se, ahol a baba lesz, de pl. a konyha az a terület, ahol sokszor együtt vagyunk és leszünk is a kutyáimmal, marhán nem izgat ki mit gondol erről. Nekem ők tényleg első gyerekeim, de tisztában is vagyok vele, hogy ez veszélyes lehet...így hát próbálok azért úgy tervezni előre, hogy megóvjak mindenkit, a gyereket is, de a kutyáimat is a gyerektől meg a rokonaimtól. Venni fogok előre egy csecsemő játékbabát, plusz gyereksírás magnóról...stb...És tisztában vagyok vele, hogy a csecsemő akár vadászösztönt is kiválthat a kutyákból, vagy egyszerűen csak a kisgyerek hirtelen mozdulatai váltanak ki védekezést... Ezért észnél kell legyek. De azokat, akik 10-15 éve hű társaim és jobban szeretnek engem mindenkinél (és ez viszonzott), azokat el nem hagyom soha!

...abban meg nincsen semmi bántó, ha valaki azt mondja, hogy a kutyának a helyén kell lenni a falkasorrendben. Nálam is családtagok, ahogy írtad is, de attól még kutyák és tiszteletben tartom a farkas ösztöneiket, őseiket is. Amíg nem fogadtam el a falka törvényeit, addig nagyon sok probléma (marakodások, stb...) volt, mióta minden kutyát a helyén próbálok kezelni, sokkal nagyobb a békesség. Nem mondom, hogy sikerül tökéletesen, de én is tapasztaltam, hogy a farkasösztönök működnek köztük. (Pl. ha a domináns kutyát viszem sétálni, amikor hazaér, morgással felel a többiek üdvözlésére, ahelyett hogy viszonozná a nagy üdvözlést - na ebben se vagyok valami nagy falkavezér, mert ugye nekem is így kéne, de legalábbis levegőnek nézni őket, de nem megy:() A lényeg, hogy menhelyen is önkénteskedtem, láttam én már leharapott fejű kiskutyát, akit nem kutyának, hanem zsákmánynak nézett egy nagyobb, szóval az ilyen élmények azért ráébresztettek 1-2 igazságra: életem értelmei, mindeneim, de kutyák és amíg a gyerekem csecsemő, akár zsákmánynak is tekintheti egy kutya, és nem kell belemgyarázni féltékenységet (ami már megint az a tipikus hiba, amikor emberiesítjük az állatot). Persze a kutya is lehet féltékeny, de még mennyire, de a csecsemő esetében én sokkal valószínűbbnek látom, ha a kutya támadja, az a vadászösztön miatt van.

HA valaki nem látja a farkast a kutyáiban, az nem lehet jó gazda. És pont annaál történnek majd meg a tragédiák.