Csak én félek ennyire az ilyenektől?

Attól a perctől, hogy az ember meglátja a 2 csíkot eluralkodik rajta a félelem. Az egész terhességet végig fogod aggódni, minden korty folyadékról, minden falat ételről elgondolkodol vajon nem e árt a babának. Miért nem mozog még? Miért így mozog ma?, Miért fáj itt? Normális, hogy itt szúr? stb. Én is félek, pedig sosem cigiztem, sosem kávéztam, sosem drogoztam, sosem voltam részeg. Viszont ilyen helyen dolgozok ahol fogyatékos pici gyerekek vannak. És bár imádom mindet, egyik sem kellene itthonra. Ha megnézed a szülési statisztikákat akkor rá jössz, hogy hihetetlenül kicsi az esély arra, hogy sérült gyermeked legyen. Persze minimális esély meg van, és mindig meg is lesz, de ezen túl kell lépni, ahogy azon is túl lépsz, hogy ha reggel a férjed/párod elmegy dolgozni reménykedsz, hogy napközben nem üti el egy autó. Megtörténhet, de picike az esély rá. Tegyél meg mindent, hogy megelőzd a bajt, az ember sajnos nem mindig tud az életén egyik napról a másikra változtatni, de törekedni kell rá. A dohányzás általában akkor jelent gondot, ha a babaának egyéb problémája is van pl. koraszülött, mert a dohányosok babája általában 1kg-mal kisebb súllyal születnek mint a nem dohányosok babái. Az az egy kilógram nagy sokat számít ha egy baba előbb érkezik a vártál. Rendszeres kávézás, dohányzás általában csak akkor okoz gondot ha a babát valami más sérülés is éri. Tehát több okból tevődik össze, ha egy baba sérülten születik. Ezeket a kockázati tényezőket kell minimálisra csökkenteni. Ha lehet ne dohányozzon az ember, ha lehet ne egyen vegyszeres ételt, ha lehet ne sétáljon sokat a szmogban, ha lehet fogyasszon minél több zöldséget gyümölcsöt, ha lehet ne emelgessen, ha lehet kerülje a vegyszereket stb.