Tényleg ilyen fontos a baba neme?

Szia! Van, akinek fontos, igen. Hogy miért? Arról fogalmam sincs. Nekem 3 lányom van, és mindegyiknél örültem, pedig egyik terhességnél sem tudtuk, mi lesz, csak a szülésnél derült ki. Soha nem gondoltam arra, hogy mi lett volna, ha fiú. Most 30hetes terhes vagyok, és fiú lesz. Nem azt mondom, hogy ugrálok örömömben, inkább félek. Nem tudom,mennyivel lesz másképp, fiút még soha nem tettem tisztába, szóval picit tartok a dologtól. De ha most is lány lenne (mert mondjuk elnézték), akkor ugyanúgy örülnék neki.

De pl. ellenpélda: falu, 15 éves kislány terhes, lányt vár, és mióta tudja, hogy nem fiú, hozzá se lehet szólni.

mikor megszületett a fiam akkor én is ki voltam akadva mert hát lányt szeretem volna 2.-nak is

de azért túltettem magam rajta

am nekem valahogy könyebb a lányokkal jobban megértem magam velük jobban tudok velük játszani beszélgetni stb...

a fiammal nehezebb ez az egész - és nem azért mert anno akkor csalódott voltam - se előtte se utána nem jövök/jöttem ki a fiúgyerekekkel

pl a tesóm fiaival sem tudok mit kezdeni ha itt vannak van kicsi és nagy is de szia és annyi

természetesen mindegyik gyerekemet szeretem és mindig ügyeltem rá h egyik se érezze kirekesztve magát :-)

szal lehet ö egy fiús anyuka

a tesóm is az, gyönyörűen neveli őket

szal szerintem valahogy tudja az ember h neki a lány vagy a fiú az ami gyerekben jó lenne

Nálunk olyan szempontból fontos lett volna, hogy nincs más aki továbbvigye a férjem családjának a nevét! Nem egy "Kovács" névről van szó, tényleg nagyon különleges. Szóval a férjem családja fiút akart, nagyon.

És én is fiút akartam, egész életemben fiút akartam, csak is így tudtam elképzelni az életemet. Nem szerettem a lányokkal játszani magam sem, nem barátkoztam velük, idegesítettek mindig is. Amikor még nem tudtuk a nevét, szinte imádkoztam, hogy fiú legyen! Csak a kisfiú babákon mosolyogtam, csak őket néztem.

Naná, hogy kislányunk lett! Olyan, de olyan csalódott voltam, amikor megtudtuk! Persze bűntudatom is volt emiatt, mert hát más örülne, ha csak ennyi "problémája" lenne a babájával. Aztán szép lassan hozzászoktunk! Már a kislányokat néztem meg, kislányruhákat nézegettem, és hát mit ne mondjak... a terhesség végére teljesen "rózsaszínben" láttam a világot. :) Majd megszületett, és már nem is kéne fiú. Nagyon jó ez így. Bár én mindig is fiús voltam, fiúsan neveltek, fiúsan öltözködtem, imádom a lányomat öltöztetni, fésülgetni, körmöt lakkozni, ilyen olyan pillangós hajgumikat, csattokat venni. Szeretem a hercegnős meséket, a cicfarkakat, mindent! :)

Én kisfiút vártam, és azt hittem, csalódott leszek, ha kiderül: lánykám lesz. Nem így történt. Közölte az orvosom, hogy kislány, minden a legnagyobb rendben van vele. Akkor, ott már mégjobban kötődtem, mint előtte. Most 2,5 éves, cserfes, csupaszív lányka, a mindenem, és 5fiúért nem cserélném el:)

N/27

Az első terhességemnél szinte az első perctől éreztem, hogy kislányunk lesz. Mindenki mondogatta az ősi, "sátáni" imákat és tapasztalatokat a hasam állásától kezdve, a köldökömön át, hogy ez a gyerek bizony FIÚ lesz

!!!

Már a nevek is megvoltak neki, a kis Sanyika. Aztán közöltem, hogyha még fiú is lesz, amit kétlek, akkor nem lesz a 34873259874ö5. O. Sándor. Tehát ez felejtős!

Teltek a hetek-hónapok és a 33. hétig egyszer sem mutatta meg magát. A népi vízállásből és a felhő színekből megállapították így is, hogy fiú és kész.

Aztán kiderült (legnagyobb örömömre), hogy kislány. :)))

40+5-re kislányunk is született.

Most várjuk a második gyermekünket. Semmit sem érzek még így a 12. hét tájékán, de örülnék neki, ha kislány lenne.

Hogy miért?! Egyszerű: már tudom, hogy mit kell "csinálni".

Persze a gyereknevelés és ápolás 90%-ban egy és ugyanaz bármilyen nemű gyermeknél, de azért a kislányoknál nem kell azon örlődni, hogy most húzogassam-e a kukit vagy sem?! Vajon a doki mennyire fogja "hasba vágni" a fiamat, hogy a golyói leszálljanak?!

A lányoknál meg figyelni kell a nemiszerv tisztaságára, de szerintem egy épeszű ember (főleg, aki gyereket vár), erre gondolkodás és tapasztalat nélkül figyel. Ez annyira általános higiéniai szokás, hogy feleslege sis erről regélni.

Arról meg nem is beszélek, hogy rengeteg cumónk maradt a lányunk után. Én spec. örülnék, ha nem kéne megint hónapokig a turkálókban és börzéken fiús ruhák után kotorásznom, ami még meg is felel az elvárásaimnak és az igényeimnek.

Szóval első gyereknél talán a vágyak "vezérlik" a szülőket a nemek iránt, de a többedik gyereknél sokszor a pénztárca tartalma és a rengeteg kinőtt ruha :))