A terhesség tényleg csodálatos?

Először is ilyet nem szabad mondani hogy nem vagy anyukának való!

Igen csodálatos dolog,mindannak ellenére hogy tele van aggódással!A vizsgálatok és hogy minden rendben legyen.Én soha nem hittem hogy ennyire fantasztikus dolog ez az egész!Szerintem maga a csoda,minden percét élvezem,még azt is hogy ha leszakad a hátam a fájdalomtól, és levegőt alig kapok mert a babám kipréseli belőlem!!!! 31hkm

Lehet le fognak pontozni, bár már megszoktam ezen az oldalon és nem érdekel.:)

De én azt mondom, hogy csodálatos a terhesség ténye, csodálatos, hogy egy pici baba van a pocakodban, csodálatos hogy született egy kisfiam, akit tiszta szívemből szeretek, de a terhességgel járó dolgok, mint a pánikbetegség, toxémia, hetekig kórházban, életveszélyben...hát nem volt csodálatos. Ha újra kéne kezdenem, akkor is végigcsinálnám, mert megérte, de nem volt felhőtlen a terhességem, így ha nem egy csodálatos tényről lenne szó, hát nem mondanám ki, hogy olyan csodálatos a terhesség.

Szia!

Én sem érzem h csodálatos lenne... Én is hallottam már h így nevezik egyesek. Három hete fejeztem be a munkát. Addig annyira elfoglalt voltam h nem volt időm azon abrandozni h milyen jó dolog is ez. Most többet tudok befelé figyelni, de most meg már jelen vannak azok a tünetek amitől terhessegnek hívják ezt az állapotot. :-)

Szóval szerintem az éli meg csodakent akinek az elejétől fogva van ideje megélni teljesen az egészet.

Én így gondolom, és már alig varom h a karomban fogjam a pici fiamat! :-)

39 hkm

Háromszor voltam terhes, egyszer sem volt igazán panaszom, persze néha fájt ez meg az, de semmi extra.

Nem szerettem egyszer sem terhes lenni, alig vártam, hogy szüljek és végre legyen gyerekem.

Soha nem éreztem ilyen meg olyan csodálatos mittomén-mit amit mindenki emleget.

A szülés viszont tényleg csodálatos szerintem is :) és hááát a gyerek a legcsodálatosabb része :) :)

Imádok anya lenni

Ma a tény, hogy létrejön egy új élet - tényleg csoda.

De a terhesség nekem egyelőre csak rossz élménnyel járt.

A nap 24 órájában aggódás, hogy baj lesz - majd tényleg baj lett, missed ab. Rémálom az egész.

Először úgy gondoltam, hogy részemről ennyi volt, de most már azon gondolkozom, hogy amint lehet, újra próbálkozunk. Csak már most rettegek, hogy lehet-e valaha gyerekem, és ha igen, akkor nem ismétlődik-e ugyanez.

Minden leletem jó, nem tudni, mi volt a gond. Nem ettem semmi olyat, nem emeltem semmit, mindenre vigyáztam, talán túlságosan is. :(

És nagyon el vagyok keseredve...

6

A fiamnál volt időm, lehetőségem megélni a terhesség csodálatos részét. Szinte problémamentes terhesség volt, sokat pihentem, tényleg az egész a várandósságról szólt.

Most, a másodiknál...nem bánnám, ha már január lenne. Vagy egyszerűen csak odaadná valaki a babámat. A második gyermek is tervezett, de az elmúlt 10 hét alatt többet látott orvos, mint a fiamnál végig. Sokat kell feküdnöm, emiatt nem tudok úgy és olyan ütemben foglalkozni a fiammal, mint ahogy megszokta. Több teher hárul a férjemre is (sosem panaszkodik, mintaférj és apa), de engem zavar, hogy hetek óta aggódásban élünk.

Egy ugyanolyan, mint az anyaság.

Mindenütt folyik a mézesmázos maszlag, hogy milyen rózsaszínű édes cukormáz a terhesség, majd utána az anyaság, a életének legboldogabb szakasza.

A nagy lótúrót!

Az árnyoldalakról, az átsírt éjszakákról, a rengeteg kétségről, bizonytalanságról, dühről mindenki álszent módon hallgat és ha valaki mégis ki meri mondani, hogy bizony a babázás nem életének legszebb része, akkor rögtön lehurrogják, hogy akkor minek szült gyereket.