Más is van ilyen helyzetben?

26 hetes vagyok, első babánkat várjuk párommal.Jelenleg pároméknál élünk anyósommal, apósommal együtt. Ezt megelőzőleg, az én szüleimnél laktunk, de sajnos a párom nem tudott kijönni édesapámmal (mindketten öntörvényűek, makacsak, nagypofájúak)ezért úgy döntöttünk, a nyugalom érdekében, mondván hogy nekem és a babának is így lesz a legjobb, leköltözünk hozzájuk. így is lett, viszont sokkal rosszabb lett a helyzet, legalább is nekem. Apósom alkoholista, napi szinten iszik, a párommal állandóan kötekednek, veszekednek egymással. Időközben rájöttem, párom nem is miattam akart lejönni, nem az én érdekemben, hanem a saját magáéban. Itthon nem kell lenyelnie a dolgokat, kiveszekedheti magát, úgymond ő az úr. Csak közben nem veszi észre engem ez mennyire idegesít, pedig már számtalanszor közöltem vele, és sz.rik rá. Haragszom, mert úgy érzem önző, csak a saját érdekeit nézi. Legszívesebben hazamennék néhány napra, de nem tudok, mert bátyám is ott lakik a nőjével és elfoglalták a szobámat, szóval kilőve. Ráadásul a szüleim között is sok a feszültség és nekem mindenképpen nyugalomra lenne szükségem. Minden vágyam, hogy külön tudjunk költözni, de sajnos anyagilag most még nem engedhetjük meg ezt magunknak. Úgy érzem magamra vagyok utalva, olyan szar érzés, több figyelemre vágynék a páromtól is, meg a szüleimtől is, de mindenki a saját dolgaival van elfoglalva. Anyukám az elmúlt egy hónapban kétszer látogatott meg engem. Ha én nem megyek ő nem jön, mondván sokat dolgozik. Ezt megértem, de rosszul esik. Olvasom itt sokszor, hogy a kismamákat hogy idegesítik a szüleik, meg anyós állandó aggódása, meg gondoskodása, hát nekem pont ez hiányzik. A párom sem segít semmiben, pedig sokat kell pihennem nyíló méhszáj miatt, de egyiken sem vennék ki a felmosóvödröt a kezemből, hogy ne nekem kelljen cipekedni. Bocs a rinyálás miatt, de jól esik ide leírnom a problémáimat, nem igazán tudom ezt megbeszélni senkivel. Én irigylem azokat a kismamákat, akiket a párja és a családja is körbeugrál, én ezt nem várnám el, csak egy kicsivel több odafigyelést, meg ha nem jönnek el meglátogatni, legalább hívjanak fel napi 1szer telefonon. Szerintem ez nem lenne nagy kérés. Na jól kipanaszkodtam magam, de meg is könnyebbültem.