Hogy kezeltétek az érzést, hogy nem olyan nemű, mint gondoltátok?

Nálunk pont fordítva volt. És most h lányom van annyira megszoktam mikor a sógoromék pelenkázzák a kisfiúkat már az tűnik idegennek pedig előtte az volt úgymond a megszokott. :)

Simán belejössz. Mondom el se fogod tudni képzelni h egyszer ez neked idegen volt. :)

Én pont így voltam.

Húgom van, unokahugaim, mindig lányos játékokkal játszottam, sosem voltam kék-zöld foltos stb.

Elsőre mindig kislányt szerettem volna.

Aztán kb. ahogy teherbe estem, tudtam hogy fiam lesz, megéreztem, illetve hamar elkezdtem szőrösödni (ne nevessetek, a kis tesztoszteronbombától fekete szőrös lett a hasam és a combom).

Most már 3,5 éves, és 10 lányért nem cserélném el, titokban arra vágyom, a tesó is fiú legyen.

Heti 2x lógunk az ablakban, nézzük a kukásutót, számoljuk a repülőket, rengeteget autózunk, focizunk, rollerezünk stb.

Tök jó fiús anyának lenni!

Ó belejössz :) Mikor ott lesz már mint BABA akkor őt magát fogod megismerni és nem azt nézed majd fiú e vagy lány, vannak anyás bújós fiúk és vagány önállóbb lányok (nekem mindkettő kijutott) úgyhogy nem lehet általánosítani nem szerint.

Egyébként meg nekem a 3.babámmal volt ez hogy teljes bizonyossággal fiút éreztem már a neve is megvolt kezdetektől. Erre bizony 24 hetes vagyok és 5ször mondták eddig hogy tuti lány:)) ennyit a megérzésekről:))

Én ugyanígy vagyok, mint a kérdező! Bár én éreztem, hogy fiam lesz, jött erősen a belső sugallat..

A mi családunkban csak lányok vagyunk, sokat bújunk szeretjük egymást..

Párom családjában csak fiúk, az anyuka nagyon rideg és sztem párom direkt választott engem, aki felmelegítette őt :)

És most, hogy fiúnk lesz, kicsit ijesztő, hogy kell fiút nevelni? Egyszerűen nem tudom :( De biztos, hogy legnagyobb szeretettel és szerelemmel fordulok hozzá. Egy dolgot szeretnék elkerülni, azt, hogy nekünk ilyen rideg, hűvös családunk legyen..

Szerintem ha ott leszünk, tuti belejövünk, csak addig fura míg ábrándozás szinten van a dolog :)

Hu, teljesen megértem. Valahogy alap volt, hogy majd egyszer kislányom lesz. Erre a 14. héten 100%-osra megmondták, hogy fiú van a pocakban! Kellett egy kis idő,míg ráhangolódtam. Anyukám nem is tudta takargatni a csalódottságát! Még a születése után is többször beszélgetett a kisfiammal - pár hónaposan, és kérdezgette tőle, hogyhogy nem lány! :) Talán mostanra már kezd megbékélni vele, és nem kislányomnak hívja :) Most 9 hónapos a fiam, és már nekem is az fura, ha másnak nincs a pelusba kukac!!! Minden baba imádni való,nem a nemét szereted, hanem önmagáért! Első években meg még szinte semmi különbség köztük. Ugyan úgy kell szeretni őket, igénylik is ezt, ugyan úgy bújnak, ha nem jobban, mint a lányok, a fiúk anyásabbak is akár, azt mondják, hogy a fiú több külső jegyet örököl az anyukától (mintha magamat látnám benne baba koromban, annyira hasonlítunk). Azt sajnálom, hogy nem lesz kinek fonogassam a haját, és hogy nagyon kevés cuki, aranyos fiús ruhácskák vannak, mind ronda feliratos, rémisztő. De a fiamat nem adnám senkinek és semmiért, imádom őt és a pelusba lévő kukacát is! :D

Sok boldogságot majd a babához!