Van még valaki úgy, hogy nem szereti a magzatmozgásokat, vagy csak én vagyok ilyen abnormális?

Én az egész terhesség dologgal úgy vagyok, hogy alapvetően szeretem, tök jó, de nekem is vannak ambivalens érzéseim. :)

Mármint az tök jó, hogy lesz egy pici babám.

De ha ezt a részét egy pillanatra félretesszük, akkor tényleg az marad, hogy az emberben növekedik egy kis lény, akinek - valljuk be - szinte teljesen ki van szolgáltatva az ember teste, és ott rugkapál, mozgolódik ilyen furcsa kitudjamilyentestrészek jelennek meg a hasam különböző részein... ez azért fura dolog. :)

Ettől függetlenül én imádom, de tök megértem, ha valaki nem. :)

Én is éreztem ilyen nem is egyszer. Alapjáraton vékony testalkat vagyok, és hiába jött fel 20 kiló, a hasfalam vékony és alacsony is maradtam. :D Így szerintem a Kisasszony is nehezen fér el, sokszor fájt minden mozdulata. :( Volt, hogy sírásig rugdosta a hólyagomat.

Most, hogy közeledik a vége, ő sem fészkelődik annyit, így könnyebb. De most meg már nagyon nehéz.

Szóval egy a lényeg, én mindig azt hittem, hogy nagyon szeretni fogok majd terhes lenni. Jó érzés, hogy ő jól van, velem van, hogy vigyázhatok rá és nagyon várom már, de ettől függetlenül nehéz volt az utóbbi pár hónap. És ez nem várandósság, hanem terhesség. :D

Nekem ez az utolsó pár hét nagyon nehéz. A 37. hétben vagyok, de még nagyon aktív, van, hogy csak mélyeket sóhajtozom, mert megmozdulni sem tudok. Vizesedik a lábam, fáj a csípőm, szóval ezt a részt nem fogom visszasírni...

Ettől függetlenül bármikor jöhet a következő, mert az első 3 hét tényleg álomszép volt. :)

3x voltam kismama- és mind a háromszor iszonyatosan sokat mozogtak bennem a gyerekek. Nekem nagyon fájdalmas volt- és a rekeszizomomat konkrétan úgy szétmorzsolták, hogy már a 2. szülés után sem tudtam úgy lehajolni mondjuk bekötni a cipőmet, hogy ne görcsölne be iszonyatosan... a 3. után meg.... hagyjuk.

Szóval persze örültem, hogy mozognak, mert tudtam, minden okés- de alig vártam már, hogy idekint legyenek. Én nagyon megszenvedtem mindet ilyen téren. :) De azért imádom őket- és végigcsinálnám negyedszerre is- de már nem tervezünk több babát.

A 3. terhességnél konkrétan emlékszem, hogy már a 23. hétben panaszkodtam a férjemnek, hogy nem bírom tovább..... Persze kiírt napon született. :))