Akik a terhesség legelejétől ottvon vagytok, hogy bírjátok?

Alig vártam,hogy mehessek a gyerekkel "világgá". Most 4 hónapos.

A terhességem első 4 hónapját végig kellett feküdnöm (lombik). Vagy 1 évig voltam bezárva,rémes...

Interneteztem, bedolgoztam a munkahelyemre (interneten), ha elúszott bent egy meló, készültem a szülésre, olvastam rengeteget, vásároltam a gyereknek és mindent mostam, vasaltam. Néha hisztiztem.

Játszottam a kutyával.

Aztán vállalkozásba kezdtünk, amikor 8 hónapos voltam. Több időm nem volt unatkozni :-)

Én lefoglaltam magam. Egy ranchen lakunk. Itt mindíg van mit csinálni. Panelba már megőrültem volna.

32km

Nem tudom, nektek hány órából áll egy nap :o)

Én is itthon vagyok már nyár elejétől, panelban lakunk, párom dolgozik, igaz csak 5-ig, de mindig csak azt veszem észre, hogy már 4-fél5 van, és jön haza.

Sokszor nem csinálok én sem semmi tartalmasat, de úgy eltelnek az órák...

Reggel 8-9 körül reggeli, utána egy kis net, aztán tízórai, kéne vásárolni ebédre, de kb. egy héten 2-szer látok neki főzni... ebéd, néha elmegyek itt a környéken nézelődni Stop Shop-ba, vagy csak sétálni, de van, hogy lusti vagyok, és elalszom. Néha tornázhatnék is rámjön.

Örülök, ha a nap végén elmondhatom, hogy igen: ma főztem, vagy mostam két adagot (persze a mosógép) vagy kivasaltam, vagy port töröltem. De semmi extra, mégsem mondanám, hogy unatkozom! A munkát pedig egy percig sem sírom vissza, és örülök, hogy már 18 hetesen táppénzre mentem, és itt volt az egész nyaram!

Az elkövetkező napokat meg majd babaholmik mosásával, vasalgatással, kórházi cucc összeszedésével, faldekorációval stb. fogom tölteni. Azt hiszem még kis léptekkel nagytakarítást is csinálok: egyik nap a matracunkat atkátlanítom, másik nap a kanapét, harmad nap a szőnyegeket...

Mikor még nem voltam babás, elterveztem, hogy spanyolt tanulok.... hát... sajnos nincs türelmem már a tanuláshoz :o( Minden gondolatom a baba körül forog, ezért nem is tudtam már tovább dolgozni sem :o)

Kitartást nektek, és a lényeg: BOLDOG Babavárást!!!

Sziasztok!

Én június óta vagyok itthon és mostanság megöl az unalom!Igen rossz helyen lakom,ahonnan egyedül nem mernék elindulni,mert szörnyen félek a kóbor kutyáktól( 2 harapott már meg idáig) és hát lassan az a 40 perces és dombos út már úgysem férne bele mozgásba!2-3 hete festettünk,újítottunk és így a nagytakarítás is megvolt már,ezért a mindennapjaim is csak úgy telnek,hogy egy kis portörlés,takarítás,főzés,netezés és végig unatkozás míg a párom hazatér!Olyan néha mintha börtönben lennék!Alíg várom már hogy megszülessen december végére a bébi!