24 éves vagyok, már külön élünk, merjek egyedül gyermeket vállalni?

Én onnantól egyedül voltam, hogy megtudtam, terhes vagyok. A terhességet, a szülést egyedül csináltam végig és már 20 hónapja egyedül nevelem a kisfiamat. Egyetlen pillanatra sem bántam meg! A legjobb dolog, ami valaha történt velem, a kisfiam érkezése. Nem könnyű egyedül, ez igaz. De mindent meg lehet oldani, főleg Érte!

Te szeretnéd ezt a babát, ez látszik abból, amit írtál. Akkor szüld meg és hidd el, boldogok lesztek, akár az apukájával, akár nélküle! A dohányzást meg sürgősen hagyd abba! :))

szia

én tavaly jártam így. mindketten szerettük volna a babát, de mire terhes lettem a párom elvesztette a munkáját és közbejöttek egyéb dolgok is, ezért ragaszkodott az abortuszhoz. Én próbáltam vele hadakozni, meggyőzni, de hiába. Nem változott a véleménye. Így elmentem az abortuszra, de véigzokogtam addig minden napomat. Iszonyú lelkifurdalásom volt, őt gyűlöltem, amiért ezt akarta, utána napokig, hetekig bőgtem. Még most is lelkifurdalásom van (pedig már várjuk a "tesót", akibe már most szerelmes). A terhességem kezdetén az első hetekben teljesen kiborultam, nem ezt a gyereket akartam, hanem a "másikat". Nagyon fájt, hogy ő megszülethet, a tesójának meg meg kellett halnia. De le kellett zárnom azt az időszakot. Igazából jobban belegondolva talán jobb így, hiszen anyuékhoz nem tudtam volna menni egy babával (elég pici lakásban laknak 3an), egyedül pedig abból a kevés pénzből amit kaptam volna utána albérletben képtelenség lett volna megélni. Gondold át neked milyen lehetőségeid vannak, hiszen annak semmi értelme, hogy a baba egészségét kockáztasd az állandó idegeskedés miatt, hogy holnap mit fogtok enni, miből fizeted a szlákat stb. Tudom sokan azt mondják nem minden a pénz, de sztem minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének és minél nagyobb lesz annál "többe kerül". A másik pedig, h sztem gyerektartást kérni vkitől, aki nem is akarta a bébit eléggé nem fair. Persze itt jön az, h akkor felhúzhatta volna a gumit. Szóval ez gy elég nehéz kérdés... Sztem beszélj vele, hogy képzeli el a jövőt ha megtartod. Lehet nem is akarja tartani vele a kapcsolatot ( tudom szar, de megtörténhet), viszont a kicsinek nem csak anyára van szüksége. Sztem te is nyugodtabb lennél egy olyan babával akit mindketten akartok.

Engem személyesen is érint a téma, hiszen egy úgynevezett "nem kívánt gyerek" vagyok. Anyám 17 (!) évesen esett teherbe velem, és én pusztán csak azért születhettem meg, mert a faluban akkoriban az a hír járta, hogy aki az első gyerekét elveteti, annak soha többet nem lehet. Ezt anyám nem akarta kockáztatni. Így aztán villámgyors esküvő, majd két év után válás lett a vége, a gyerekkorom egy merő szenvedés volt, nem tagadom, apám egyáltalán nem foglalkozott velem (még a megítélt gyerektartást is csak ímmel-ámmal fizette, évente kétszer, karácsonykor és húsvétkor látogatott meg). Anyám egy időben látástól vakuásig dolgozott, hogy egyáltalán kenyeret tudjon nekem adni.

Ennek ellenére értelmes, törekvő, többdiplomás és szociálisan túlságosan is érzékeny ember lett belőlem. Igyekszem kihasználni azt az esélyt, amit anyámtól kaptam, hogy egyáltalán élhetek... Azt gondolom, hogy a Te gyermeked is megérdemel egy esélyt...

szia! nekem elveimbe ütközik az abortsz. két kisfiam van. egy boldog családban élünk. apa a háziisten.

ha engem kérdezel, akkor én egyedül a világ minden kincséért nem vállanék gyereket. és itt nem az anyagi oldalára térnék ki (bár ezzel kapcsolatban is vannak kő kemény tapasztalatim), hanem az érzelmi oldalára. egyrész én apa nélkül nőttem fel (mert apukám meghalt - anyu nem keresett párt magának). amióta gyerekeim vannak és látom, h az apjuk hogy immádja őket és ők viszont jöttem rá, h anyukám hiába tett meg mindent boldogságunk érdekében, bármennyire is tökéletes gyerekkort/kamaszkort varázsolt nekünk az apa, mint olyan,a kkor is hiányzik az életemből. gondolj bele egy karácsony estébe... mindneki a párjához bújik, a gyerek az apja ölében várja izgatottan a jézuskát, ti meg ne adj isten kettesben...

szerintem elég fiatal vagy ahhoz, h találj magadnak egy olyan pasit aki valóban családot szeretne. így nem fisztanád meg a gyereked az apától és az igazi tesótól. mi van akkor, ha most ezt a babát bevállaod, egyedül nevelgeted, aztán betoppan a nagyfarkú herceg, szerelem, házasság, baba? az első abban az esetben is hanygolva van, amikor tesója születik és egy nagyon komoly feladat úgy nevelni, h szeresse a tesóját. négy öt év múlva, kapsz egy esélyt a sorstól újrakezdésre, akkor kap egy kistesót, aki valóban szerelem gyüölcse...babát várni, szülni, nevelni, az élet legnagyobb csodája. de ha nincs mellé igazi partner, már fényét veszti. ráadásul a gyereket megfosztod az apától, tesótól, normális családi körülményektől... máramennyire az én kis konzervatív elképzeléseim normálisnka tekinthetők (előre az utánamszólóknak :))