24 éves vagyok, már külön élünk, merjek egyedül gyermeket vállalni?

Ilyen kérdésben nagyon nehéz segíteni, ezt neked kell érezned és tudnod. Ha te akarod a babát és a szüleid is támogatnak, akkor ne félj tőle, később nagyon megbánnád, hogy egy férfi miatt eldobtad a gyereked. Egyedül biztos nagyon nehéz lesz, de nem te leszel az egyedüli egyedülálló kismama (sajnos). Ne hallgass a párodra! Nagyon meg fogod bánni, ha miatta elveteted. ha van lehetőséged á, hogy felneveld, akkor hajrá, nagyon sok örömöd és boldogságod lesz benne a nehézségek ellenére is!

15 hetes kismami

ez töled függ de nagyon. úgy érzem te nagyon szeretnéd. és ahogy érzem csak a párod nem akarja. hát ez a te életed te testedben növekszik te hordod ki és te neveled fel, a férfi már csak egy plussz, aki ha minden jól megy ugyan olyan szeretet ad neki mint te és téged támogat a nevelésben. szóval ha más (ez legyen a párod) rábeszélésére döntesz az elvetetésnél akkor egy életre utálni fogod azt aki rábeszélt és magadat is. ha te magad döntesz úgy hogy igen elveteted akkor vannak ép érveid amivel életed során nyugtatod magad, ha ilyen nincs megbolondulsz mert egy életet kell elvetetned.

a másik fele. a férfinak is van beleszólása. milyen jogon tart meg egy nö egy gyereket és kötelezi gyerektartást fizetni fizetni az apa mikor ö nem is akarta. van-e ebbe az apának beleszólása akinek szintén egy életre szoló a döntése.

szóval kettös dolog ez.

én elvettem 19 évesen a babám (pár hetes voltam csak, még nem is nagyon látszott az uh-n) de én ahogy megtudtam kijelentettem hogy nem tudom megtartani. nyomos okom volt rá (egy fillérem sem volt és 6000 km-re voltam magyarországtol tök egyedül ahol egy teljesen más kulturával rendelkezö fiutol volt a baba, a jövöre semmi esély) de így csak magamat tudom okolni és felhozni az akkori érveimet, amit úgy gondolok a mai napig hogy jól tettem, de ha esetleg a jövöben nem lehet mégegy akkor sem az akkori párom fogom hibáztatni. senki nemhibás mert az én döntésem volt. nem fogom azt mondani hogy azért mert az a köcsög azt akarta hogy vetesem el.

nagyon gondold meg, nem vagy fiatal egy kicsit sem. szóval okosan és te dönts ne más. azt gondold végig ha a párod nem mondana semmit mit tennél. és hogy ha a párod elhagy akkor képes le´szel egyedül is felnevelni és nem rátukmálni azt a gyereket akit ö nem akar.

(nem azért de egy férfi aki egy 24 éves lányt arra akar rábaszélni hogy vetesse el az nem is szeretne veled egy életet letölteni, mert ha veled akarna maradni akkor azt mondaná hogy valahogy kibirjuk)

Szerintem is tartsd meg! Tudod milyen sok ismerősöm van, aki egyedül is fölnevelné a babát, csak összejönne a terhesség???!!!

Az pedig, hogy most külön vagytok, nem biztos, hogy így is marad. Simán kibékülhettek:-)!

De ha elveteted, akkor már nincs visszaút.... Én soha nem tudnám magamnak megbocsájtani!

De ezt igazából tényleg neked kell tudnod!

Ne félj! Egy gyermek ezerszer több örömet tud okozni, mint bármilyen férfi! Hidd el!

Kívánok neked egy olyan döntést, amit soha nem bánsz meg!

Bocsi, de ezt nem tőlünk kellene kérdezned!!!!!!!

Nem ismerünk sem Téged, sem a párodat, sem az anyagi körülményeiteket.

Amikor terhes lettél akkor a párod is akarta a babát? Mert egy emberi életről beszélünk, és ez azért nem úgy működik, hogy múlt héten még akartam, ezen a héten már nem, és nyugodtan vegyük el a baba életét, mert meggondoltam magamat... Ezt kellene megbeszélned a pároddal. Lehet, hogy csak megijedt? Az a pici nem tehet róla, hogy megfogant.

Ez nem csak rólad szól, hogy merj-e egyedül gyereket vállalni, gondolj a picire is!

Ülj le a pároddal szerintem beszélni!

A legjobbat Nektek

Szerintem NE vetesd el. gondolj tényleg arra, hogy hány embernek nem lehet gyereke. neked megadatott ez a sorstól és élj vele. majd ccsak felneveled valahogy. a szüleid is biztos segíteni fognak.

ne foglalkozz a férfival, meg sem érdemli ha ilyen... majd lehet ha megszületik akkor meg majd akarja. ki tudja...

sokan nevelik egyedül a gyereket, próbáld meg.

de ez a te döntésed. remélem jól fogsz dönteni. az a baba nem tehed róla, hogy lett... hagy éljen ő is....

egy 1 hónapos kisfiú anyukája

Szia!

Annyival szeretnék segíteni neked,ebben a kérdésben,hogy mi nem terveztük a babánkat,6hetes voltam mikor megtudtuk,hogy babánk lesz.2 hétig gondolkoztunk együtt,beszélgettünk,sírtunk sokat,párom szülei azt tanácsolták hogy ne tartsuk meg,fiatalok vagyunk(én 21,párom 23),éljünk még,stb...Mi csak magunkra és a szívünkre hallgattunk,és ugy döntöttünk,hogy megtartjuk.

Most 16 hetes terhes kismama vagyok,tegnap derült ki:kisfiunk lesz-a párom átölelt,és azt mondta: KICSIM,NAGYON ÖRÜLÖK,HOGY NEM VETETTÜK EL!!-igazán ő is félt egy kicsit,és az elején nem nagyon akarta,de most teljesen megváltozott,és 1 fiatal,büszke fiús apuka!ugyhogy sok türelmet,és kitartást,gondolj a jövőre,és dönts a szíved szerint!

üdv:16 hetes kismama