Egyik pillanatban jókedvem van, aztán meg sírnék?

én így voltam. Kb a 8. héttől vigyorogva kimentem, hogy de jó, süt a nap, majd elkezdtem sírni minden ok nélkül. Nevetgéltem, amikor mentünk uh-ra, majd sírtam, hogy végre megyünk. Ez végigkísért a 9. hónapig, már lassan 2 éves a fiam, de a mai napig elbőgöm magam semmiségeken. Nekem ez nem múlt el, én azóta is ilyen érzékeny vagyok. Hol sírok, hol nevetek.

nekem a hormonok változásával magyarázták meg. Én nem egyik napról a másikra, hanem egyik percről a másikra változtam meg, hol nevettem, de inkább sírtam. Szerencsére semmi probléma nem volt a terhesség alatt( a második babóca), és mégis sírtam mindenen, mindenért. Szülés után azért jobb lett, de azóta is sokkal érzékenyebb vagyok minden kis apróságra. 1. voltam. Amúgy nem hiszem, hogy depresszió lenne. Boldog babavárást!!!