Ez a magzatmozgás valami varázslatos! Te milyennek éled meg?

Én 13-14 hetes kora óta érzem, de már nagyobbacska, és már nem csak akkor érzem, ha megfordul, hanem akkor is, ha csak egy kicsit mocorog. Először kicsit furcsa volt, sőt, most is az még, de nagyon kis aranyos. Sokszor felnevetek, vagy köszönök neki, hogy szia cica/kicsim/kislány/baba stb., beszélek hozzá, megsimogatom. Volt kb. 1-2 nap, amikor nem hagyott aludni, és zavart, de azóta megszoktam, és most valami fantasztikus.

Az előbb itt volt a párom, odarakta a kezét a hasamra, és először semmi(apával mindig ezt csinálja..). Aztán olyan nagyot ugrott/rúgott vagy nem tudom.. hogy belerázkódott az egész hasam, mi pedig csodálkozva egymásra néztünk. Szerintem neki is jót tesz, hogy érzi néha a picit, mert így ő is érzékei, hogy jé, tényleg van ott egy baba, és jobban tud kötődni hozzá. Minden alkalommal látom, hogy rácsodálkozik (főleg ha a kisasszony olyankor hajlandó megmoccanni), nem igazán tudja "kezelni" a dolgot.. de azért tetszik neki is. Azt mondta, ő félne, ha valami mozogna benne, és valljuk be, valóban ijesztő lenne, ha csak úgy mocorogni kezdene bennünk valami.. csakhogy mi nők tudjuk, hogy ő a mi kisbabánk, akit már annyira vártunk, és tulajdonképpen megnyugtató is, ha néha jelet ad magáról a lurkó.

Hááát, most 37 hetesen a 3850 grammjával határozottan fájdalmas és kellemetlen tud már lenni. :-)

De persze 2. trimeszterben még tényleg csodás. Így is az, csak már van negatív oldala is, főleg mikor belenyomja magát a hólyagomba vagy gyomron rúg.