Hogy viszonyultatok a párotokhoz abortusz után?

Én szerettem volna, de ő nem????

Akkor a pasi megy, baba marad!!!!!

Ő is ott volt amikor készült, vállalja már a felelősséget!

Nem úgy megy, hogy na akkor babám menj abortuszra...ez a legkönnyebb...

Nem vagyok abortuszellenes. Vannak olyan helyzetek amikor nincs más megoldás, de HA ÉN AKAROM akkor a pasi megy baba marad...

Azért ez nem ennyire egyszerű kedves 2!

A gyereknek is joga van a családhoz, anyukának pedig egy társhoz. Egyedül gyereket vállalni, nem kis felelősség, 2barátnőm is ebben a cipőben jár most.

Nagyon bánt a dolog, de semmire szültem volna, és a gyerektartást meg inkább hagyjuk! Perek hosszú sora némi pénzt kisajtolni apukából.

Ráadásul egy normális társat is nehéz találni.

Védekezni kellett volna, de hülye voltam, hogy anélkül szexeltem.

Most 31 vagyok, férjem és gyerekem van.

Kísért az abortusz a mai napig, de egyedül esélytelen lett volna felnevelnem.

Szerintem így a te eseted egy picit más, mint az enyém. Ha te is valahol mélyen úgy gondolod, hogy ez a baba túl korán jött, és nem tudod/tudjátok vállalni, akkor más a helyzet. Illetve a barátod sem azt mondja, hogy ő aztán nem vállal semmiért felelősséget, hanem megbeszélitek, átgonolja azért a te álláspontodat is, hogy ez egy élet valamennyire, egy esetleges műtét, stb.

Szóval ha így van, akkor azért nem arról van szó, hogy te annyira szeretnéd, ő meg a szemét, aki bele se gondol, csak elutasítja a babát. Nos ebben az esetben, ha ti ketten megbeszélitek, és normális, emberi hangnemben arra juttok, hogy a gyerekvállalásnak majd később jön el az ideje, akkor nem feltétlen szakítanék. De ez nálam a másik fél hozzáállásától függne.

4-es voltam