Szép idézetet, verset keresek a terhesség idejéről? De nem találok :S?

Ezek gyönyörüek, csodaszépek, megsirattatok!

26hkm

Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.

Adhat a jó Isten nekem kincset,gazdagságot,gyémántot és márvány palotát.Adhat pénzt,mérhetetlen vagyont vagy ragyoghat rajtam sok-sok drága ékszer.De mindezek fölött a legdrágább kincs ,mikor gyermekem szive a szivem alatt dobog!

Pici vagyok még,de a nagy világban sokan várnak Rám.Anya pocakjában a legjobb,óv és véd a rossztól,szeretnek és Apával együtt simogatnak.Örülnek nekem,szivem dobogása könnyet csal a szemükbe.Az idő mulik s én egyre nagyobb vagyok,nem kell soká várnotok,nem sokára ölelő karotokba zárhattok!

17hkm :)

Kicsit hosszú, de megéri elolvasni... :)

Két kis magzat véleménye a szülés utánról... :)

Én mindig elsírom magam rajta. :)

8-as voltam.

Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget

“- Te hiszel a születés utáni életben? – kérdezi az egyik.

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket – válaszolja a másik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.

- Hát ez ostobaság! – vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!

- De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! – válaszolja reményteljesen.

- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?

- Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!

-Néha – mondja elmerengve a másik – amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem – teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!”

Nekem is könnyeket csaltatok a szemembe... Szépek!

Boldog babavárást!!

37 hkm.

"Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt és én azóta a lelkemhez simítva hordalak."

"Várlak, mint csillámló holdfényt az ég, mint pelyhes hóhullást a tél. Várlak, mint álmot a gyermek, ha fél, s a napokat számlálom. Várlak, mert érzem közel vagy már, bár előtted még hosszú út áll. Várlak, hisz tested a testemben él, repesve várom, hogy megszülessél!"

Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre

a hónapok csendjét kis lényed megtörte.

Mamád, ki méhében néked otthont adott

az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,

elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,

s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.

Hálás tekintetét az égnek felemelte

s legszebb gondolatit mind feléd terelte.

Arcok közé fonta két puha tenyerét

s néked adta keble mindösszes kenyerét.

Sötét volt, csak a békés csend figyelt

s a léted minden kérdésre megfelelt.

Egyszerre lélegzett most anya és lánya,

s érezte, élte már nem volt hiába.

"Nézzék csak meg jól a terhes nőt: azt gondolnánk, átmegy az utcán, vagy

dolgozik, vagy éppenséggel szól önökhöz. Tévedés. A gyerekére gondol. Nem

fogja bevallani, de kilenc hónap alatt nincs perc, hogy ne gondolna a

gyerekére. Jó, figyel arra, amit mondanak neki, csak nemigen hallja.

Bólogat, de igazából fütyül az egészre. Maga elé képzeli. Öt milliméter: egy

szem búza. Egy centi: kagylócska. Öt centi: az asztalon a radírgumi.

Húszcentisen, négy és fél hónaposan: a kitárt tenyere. Semmi. Semmi se

látszik, mégis csak gyakran téved a keze a hasára. Dehogy, nem is a hasát

érinti, hanem őt." - Anna Gavalda

Szerintem ez is nagyon szép

25 hkm

Azt kérdezed tőlem,

hogyan vártalak?

Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jő az alkonyat,

mint ha szellő jelzi

a förgeteget –

ezer pici jelből

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap csillagát,

mint az alma ízét,

tejet, kenyeret –

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint patak a medrét,

madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget –

mindenkinél jobban téged

így szerettelek.

Palya Bea dala, ez is az áldott állapotról szól: https://www.youtube.com/watch?v=IWAd6Ip_-Wc

Elhatároztam magamat,

Megnövesztem a hasamat,

Baba lesz benne, kicsi gyermek,

Hej az utcán szépen néznek.

Baba lesz benne, kicsi csepp gyermek,

Hej az utcán szépen néznek.

Egyszer Vica mondta okosan,

A gyermek a nőnek a fejében fogan,

Rágondol csak és már meglesz,

Nem számít, hogy az ura mit tesz.

Rágondol csak és már meglesz,

Nem is az számít, hogy az ura mit tesz...

nekem nagyon tetszik