Mit gondoltok, a sors akarta így?

Én se szeretném majd tudni, ha egyszer eljutok odáig. De azért megadom azt az esélyt, hogy majd a párom fülébe súgja bele a doki, ha már biztos a neme. Így ő lehet a titkok örzője, ő ezt biztos élvezné:) ha meg ő sem akarná tudni, egy papírlapra biztos megkérném, hogy írja fel a doki. Mind a két esetben, ha már nagyon furdalná az oldalamat a kíváncsiság és meggondolom magam, utána tudnék járni a dolognak.

Egyébként nem hinném, hogy a sors akarta így. Egész egyszerúen így alakult. Biztos lesz még rá alkalom, hogy megmutassa magát. Akkor meg alkalmazhatod a fenti praktikát:)