Ti megtartanátok ebben az esetben?
24 leszek 2 hónapon belül, párom 29 lesz idén, 2 és fél éve vagyunk együtt, másfél éve élettársak vagyunk. A szüleimnél élünk, előtte albérletben voltunk, de munkahelyünk elvesztése miatt vissza kényszerültünk jönni ide. Párom holnap kezd új munkahelyén, talán 90-100-at fog keresni. Nekem még nincs állásom, keresem.
Van egy-két terhességre utaló tünetem, és még nem jött meg, bár nem sokat késett. De most tételezzük fel, hogy baj van, mert terhes vagyok, erről szólna a kérdésem.
Amit tudni kell a körülményekről: tartalékunk van úgy 500 ezer forint. Kocsink nincs. Vannak saját cuccaink, amivel egy kétszobás lakást is be lehet bútorozni, apránként megvettük még korábban (mosógép, hűtő is saját), most el vannak tárolva, mióta hazajöttünk.
Nekem két év munkaviszonyom van. Ha jönne a baba, nem tudom, hogy kéne dönteni. Párom bár abszolút nem áll készen rá, azt mondta, akkor megtartanánk és megoldanánk. Én nem tudom... Félnék. Mindenképp csak albiba mehetnénk, itthon olyanok a körülmények, ahova gyereket nem vállalnék (anyám alkoholista, üvöltözés megy itt éjjel-nappal; minél előbb el akarunk menni, ha nekem is lesz munkám). Párom szülei csurig vannak adóssággal, korábban lenyúlták őt, semmiképp sem tudnánk rájuk számítani, ha bármi van.
Ilyen körülmények közé őrültség lenne bevállalni? Mi a ti személyes véleményetek?
válasza: válasza:Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz veletek. Kívánom, hogy a lehető legjobban döntsetek.
Én nem tudok sajnos reálisan válaszolni a kérdésedbe, mert én nem voltam ilyenbe. Viszont mint 17 hetes kismamaként azt mondom megtartanám. De mondom nem reális, mert még hasonló cipőben sem jártam.
válasza:Nehéz döntés. Sajnos nemcsak a jelenre kell gondolni. A párod miért nem vesz feleségül, miért nem vállal fel, ha együtt éltek? Ha állapotos vagy, állást találni reménytelen. Családi körülményeid miatt sajnos a jövőben nem számíthatsz támogatásra (sem anyagira, sem egyéb segítségre).
A baba sokba nem kerül, sajnos a mindennapi élet a drága. Ha a párod komolyan gondolja, megtartanám, de iszonyú nehéz lenne, mert sajnos a 90 e Ft hármótokra, albérletben a vegetáláshoz elég.
Természetesen a babának elsősorban szeretetre van szüksége, ezt minden anya tudja, érzi, de ha a mindennapi kenyéren és számlán kell görcsölni, sajnos be tudja árnyékolni az őszinte érzelmeket.
Megcsináltam a tesztet, szinte elsőre kijött tisztán, hogy negatív.
A havim még mindig nem jött meg. Imádott cicámat nem bírom a közelemben tudni, mert büdösnek találom. Szinte napról napra jobban érzek és olyan illatokat, amiket ilyen erősen vagy távolról nem szoktam.
Utolsó válaszadó:
Mármint hogy érted hogy miért nem vesz el és vállal fel a párom? Csak a nyáron leszünk három évesek.
válasza:Én megtartanám, mivel a kapcsolatotokkal nincs gond, szeritek egymást és már aránylag régóta együtt vagytok. Van hol lakjatok, van hova tegyétek a picit, a nagyszülők is biztosan segítenek.
Bár az a tény, hogy elgondolkodsz rajta, hogy megtartsd -e a babát, ez már így bizonytalanná tesz...
Mi terveztük, így nem voltam még ilyen cipőben, de azon is elgondolkodnék, hogy később vajon össze jönne -e. Ismerősöméknek már van egy babájuk, szeretnének tesót már régóta, de eddig sikertelen. (és nem ez az egyetlen eset)
válasza: válasza:27:
Hát ez érdekes kérdés. Ő többször kijelentette már, hogy velem akarja leélni az életét meg majd elvesz feleségül, de ugyanakkor maga a téma, ahogy a gyerekvállalás is, tabu volt.
Ez az én bűnöm is, mert korábban időszakosan talán sokat beszéltem erről, mármint konkrétan az eljegyzés, házasság témájáról. Ő mindig azt mondta: "Mindennek eljön az ideje", és hogy még nincs kész rá. Aztán jó ideje nem hoztam én sem szóba. Sokszor agyaltam rajta, mire jutunk mi arra a szintre, hogy mondjuk úgy vállaljunk gyereket, hogy ne vessék a szemünkre, milyen felelőtlenek vagyunk. Aztán mivel nem akartam kínozni magam, bemagyaráztam magamnak, hogy az egész gyerek és házasság téma nem is olyan fontos, mint aminek látszik. Ez a módszer jól működött ezidáig...
Most meg reggel a tesztet látva határozottan csalódott voltam. Utána meg szégyelltem magam, hogy így éreztem. Merthogy meg kellett volna könnyebbülnöm, hogy megint negatív, de valójában már nem ezt éreztem. Ahogy telnek a napok, annál jobban beleélem magam.
Közben meg szidom magam, hogy jut eszembe ilyesmi? Nem önzőség-e ilyet éreznem? Nem várhatom el páromtól, hogy majd eltartson, mert én munkanélküliként szülök egy gyereket. Meg félek, hogy mit fognak rám mondani mások. Még azt is el tudom képzelni, hogy hozzám vágják: direkt felcsináltattam magam, hogy ne kelljen dolgoznom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!