Ez természetes első babánál?

Holnap töltöm a 30. hetet,és ahogy közeledik a szülés időpontja,egyre jobban félek a szüléstől.Első baba lesz,és fogalmam sincs,hogy mi vár rám.Elképzelni el tudom,de az teljesen más mint átélni.A fájdalomtól félek a legjobban,mert ugye erre nem lehet felkészülni,és nem tudom,hogy bírni fogja-e a fájdalomtűrő képességem.Minél jobban közeledik a szülés napja,én szívem szerint annál jobban tolnám odébb a szülés időpontját,pedig tudom,hogy egyszer így is-úgy is meg kell szülnöm a kisfiamat.Aztán másik pillanatban meg úgy vagyok vele,hogy de kár,hogy még csak 30 hetes vagyok és nem 37,mert már úgy túl akarok lenni a szülésen és már úgy babáznék.Ezek az érzések normálisak első babánál?Hogy egyszer így érzek aztán meg úgy??

Úgy érzem,hogy mire eljön a szülés ideje meg fogok őrülni.

Május 2-re vagyok kiírva,de még jöhet április végén is :)

Köszönöm annak,aki elolvasta a hosszúra sikerült kérdésemet és válaszol!!