Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Nem féltek attól hogy milyen...

Nem féltek attól hogy milyen anyák lesztek és hogy milyen lesz az első pár nap a babával? Milyen lesz a szoptatás meg ilyenek?

Figyelt kérdés
Szeretném ha olyanok válaszolnának akik az első gyereküket várják.
2009. szept. 8. 16:04
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
Dehogynem félek! :) így inkább bele sem gondolok, próbálom lazán felfogni, hogy nemhogy az első pár nap, de a későbbiek hogyan fognak alakulni (jól, természetesen) :)
2009. szept. 8. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
En 16 hetes kismama vagyok, elso babamat varom es folyamatosan ezen agyalok, hogy vajon milyen lesz itthon a babaval, fogom-e tudni szoptatni? Nem is tudom, hogy vegyek melszivot vagy bimbovedot, vagy menni fog anelkul is. Hogyan kell majd fogni amikor furdetem. Nagyon sok minden megfordul a fejemben es bizony felek az elso napoktol nagyon. A szulestol is felek de attol, hogy jo anya leszek-e meg jobban. :)
2009. szept. 8. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Bennem is vannak kérdések és nem csak az első pár naptól félek. Aggódom azért, hogy hogyan fogom bírni, hogy a párom hogyan fogja bírni és néha az is eszembe jut, hogy oda kell majd figyelnem, hogy a párommal való kapcsolatom maradjon meg olyan jónak, mint a szülés előtt. Csupa kihívás. Ugyanakkor ösztönösen érzem, hogy imádni fogom a babát, hiszen már most is olyan érzéseket vált ki belőlem a létezése, amikről nem is sejtettem, hogy léteznek. Engem ez az érzés nyugtat, biztosan minden rendben lesz. Majd megtanulunk mindent:)
2009. szept. 8. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
Szia! Én mostanában kezdtem el ezen gondolkodni (18. hét), hogy milyen lesz a csecsemőkor. Minél több mindent szeretnék elolvasni, de félek is picit mivel téli a baba annyi mindent írnak a szakkönyvek. Így öltöztessük meg úgy, hőmérséklet, páratartalom, kivinni-behozni stb. Nekem mindenki azt mondta, hogy megfogni felemelni az ösztönösen jön, bár barátnőm másfél hónapos lányát nem mertem megfogni olyan kicsi volt.... Meglátjuk...
2009. szept. 8. 16:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
Én nem féltem tőle. Valahogy úgy éreztem, ez az élet rendje :) Nem is volt semmi baj :) Most 5 hónapos a kisfiam. Sok boldogságot!
2009. szept. 8. 17:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Én is félek egy kicsit, és izgulok, főleg most hogy már nincs sok hátra. Még soha nem fogtam újszülöttet, nem pelenkáztam, és izgulok hogy fogom-e tudni mikor miért sír, mi a baja...Persze itt lesz a férjem, majd együtt ügyeskedünk és a család is segít ha kell.

Sok boldogságot és ügyességet a babához! :)

36 hetes pocis

2009. szept. 8. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
Én is meg szoktam ijedni,mikor belegondolok,hogy hamarosan érkezik a kicsi.Nagyon gyorsan telnek a napok.Nem tudom,mit fogok kezdeni egy ilyen picike emberrel.De a férjem biztosan fog segíteni.27 hetes km.
2009. szept. 8. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
Szia:)Énis ezen agyalok nap mint nap:)Egyre közelebb az idö és nekem is az elsö baba:)Mindig arra gondolok mit kell tennem hogy jolegyen neki?Jo anya leszek e?stb de bizom abban hogy idövel majd minden kialakul és igazi szeretetre méltó anya leszek:)30hetes kismami
2009. szept. 8. 18:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:

35 hetes vagyok. A szoptatástól és a köldökcsonk ápolásos dolgotól félek.

Azon is agyalok, hogy a párom hogy fogja fogadni majd a picit. Persze most nagyon várja meg minden, de félek, hogy a kakás pelus és az ordítás nem fog neki tetszeni:)

Múltkor felvettem a barátnőm alig 2 hónapos babáját. valami csoda volt érezni azt a kis testet, azt a pici szuszogást. Nagyon várom már. Remélem az ösztöneink vezetnek és segítenek majd minket! :)

Boldog anyává válást mindenkinek!!!!!!

2009. szept. 8. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

Nem aggódom!

Régebben, mikor az újszülött osztályon helyettesítettem (adminisztrátor voltam) az egyik csecsemős a kezembe nyomott egy csecsemőt (egyedül volt, és sok volt a dolga). Első reakcióm: Úristen! Hogy fogjam meg? Második reakcióm: elkezdett sírni, és magamhoz fogtam. Rögtön elhallgatott.

Szóval az anyai ösztön tutira vezetni fog minket.

Ráadásul a legjobb barátnőmnek 2 gyereke van, ő is biztosan segít majd, és hát anyura is mindig lehet számítani (én is itt vagyok, felnőttem valahogy, meg az öcsém is). Ebből a szempontból szerencsés vagyok.

Ami azonban aggaszt: 2 kutya van a háznál. Eddig mindig jól viselték a gyerekek látogatásait, rögtön leálltak játszani velük. Na de hogy fogják fogadni az új családtagot? Mert az nem csak jön és megy, hanem marad. Méghozzá sokáig! Oké, hogy figyelek rájuk, nem hagyom egyedül a babát, meg ilyenek. De utána, ha már totyog?

Amúgy biztosan jó anya leszek.

10 évig nem jött össze a gyerek. Akkor új házba költöztünk, kutyákkal vettük körbe magunkat (ők a gyerekeink), 1 kutyus sajnos meghalt. Berendezkedtünk a gyerekmentes életre.

Most meg itt állok, 13 hetes terhesen, és boldog vagyok. Semmi nem számít, mert mindenre választ kapok majd, és vezetnek az ösztöneim.

Boldog babavárást mindenkinek!

2009. szept. 9. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!