Terhességi cukorbeteg anyukák csak én viselem ilyen rosszul gyakran vagyok éhes ki vagyok akadva?

Szegénykém!

Barátnőm csinálta ezt a 3. gyereknél, ráadásul ő 52 kilóval kezdte a terhességet, tehát még tartaléka sem volt.

Már tejet sem ihatott a végén, ő is sokat sírt, ráadásul ugye a férjére és a két nagyobbra rendszeresen főzött....

Kitartás!

Próbáld esetleg Norbit, ha 180 grammos CH diétán vagy, az 50 grammos ebéd belefér, lassú felszívódásúak és nagyon finomak!

Ezt akár én írtam volna! Nem vagy ezzel egyedül, sőt szerintem vagyunk ezzel így páran. Én a hétvégén akadtam ki, és én is sírtam. Az ember nem is tudja mikor árt nagyobbat, ha éhes, és még sík ideg is mellé, vagy ha egyszer egyszer esetleg eszik azt ami jól esik. Én volt hogy már megszegtem. Most lehet hogy ez hülyén hangzik, és lehurrognak miatta, de én a kontroll vérvétel után (ami hozzá teszem jó lett) megettem egy fánkot, mert már úgy éreztem, hogy megpusztulok valami ilyen kajáért.Igaz lelkiismeret furdalásom volt utána. De ugyanakkor az a véleményem, hogy nem biztos, hogy egy egyszeri alkalom többet árt, mint ha ilyen érzései vannak az embernek, amiket te is leírtál. Szerintem azért, egy KICSIT ez az egész terhességi cukor túl van lihegve. Most nem azt mondom, hogy nem árt, és nem kell foglalkozni vele, de szerintem egy kicsit azért túlzás. Én nem gondolom, hogy ha az ember lánya egy hónapban egyszer megeszik egy szelet csokit, vagy fánkot, vagy egy kis adag tésztát, akkor abból olyan nagy tragédia lenne. De hangsúlyozom, nem rendszeresen értem, hanem csak egyszer, kétszer. Lehet más mást mondd, de tényleg iszonyat rossz érzés, amikor nagyon kívánsz valamit, és nem lehet, és még esetleg az orrod elé is rakják. Nagyon sok kitartás kell hozzá, de mindenki türelme és ereje véges. Itt sajnos nem pár alkalomról van szó, amikor nemet kell mondani, hanem hosszú hónapokról. Én ugyanígy vagyok, ki vagyok már a hústól, már egyszerűen nem kell!!!!!!Unom a felvágottat, a sajtot, meg mindent már amit lehet.

Annyit tudok még tanácsolni, én azt szoktam csinálni, hogy ránézek arra csokira, vagy bármire, ami tiltott, és azt gondolom, vagy akár mondom is, hogy ez itt csak egy szelet csoki, a hasamban pedig a fiam van, és az sokkal, de sokkal fontosabb. Na persze ez is csak akkor segít, amikor épp nem vagyok teljes totál padlón. Olyankor, csak az segít ha a páromnak sírva jól kipanaszolom magam. :)

Kitartást neked, nem tudom hány hetes vagy, de próbálj arra gondolni, hogy már azért annyira sok nincs hátra, és ez is csak egy időszak.

28 hkm