6 (+5) hetes kismama vagyok és feszült, stresszes. Hogy lehet ezen változtatni?

Én is idegeskedtem, utáltam az embereket magam körül. De nekem az jött be, hogy kinevettem mindenkit. Persze, nem hangosan, de sokat mosolyogtam -nem tudták, hogy min-, meg mindig mondtam magamnak, hogy ezek itt semmit sem érnek, az én babám viszont rengeteget, szóval nem foglalkozom velük, csak az én kis jövevényemmel.

Az interneten olvasható rossz, negatív dolgokkal pedig nem szabad foglalkozni. Pozitívan kell állni a babához, a terhességhez, és örülni, hogy kisbabád lesz!

Szívhang: Én is aggódtam, hogy lesz-e szívhang, amikor mentem, de nem volt. Január 7-én voltam, akkor a doki 14,8 mm-es PETEZSÁKOT látott, embriót nem. Január 24-én (ma) voltam, és dobogott a szíve, 16mm-es embriót látott. Szóval ezalatt a pár hét alatt ennyit nőtt a baba. Hihetetlen, hogy mire nem képes a természet. 6+2 hetesen még szinte semmi, 8+5 hetesen meg 16 mm-es embrió és szívhang. Szóval emiatt nyugodj meg, én is megijedtem az elején, hogy miért nincs szívhang, és lásd, már mekkora a babóka.

Remélem, hogy segíthettem! Sok boldogságot!

Jaj de jó, hogy van még aki így érez! Én olyan 10 hetesen éreztem ezt, nem értettem, hogy minek kell nekem dolgozni menni, utáltam majdnem mindenkit, mindenen sírni tudtam, ha már egy kicsit máshogy szóltak hozzám. Annyira feszült voltam egész nap. Mivel én külföldön dolgozok, engem ki sem írnak sajnos táppénzre, csak esetleg ha nagy baj van. De az szerencsére nincs! A beosztásom is elég nagy kiszúrás, 11-től este fél nyolcig dolgozok, majdnem fél kilenc mire hazaérek este. Emellett a baba miatt is idegeskedtem, hogy vajon minden rendben van-e vele, hiszen utoljára 5 hetesen voltam ultrahangon és akkor még csak egy kis petezsák volt.

Nekem aztán a 13 hetes ultrahang segített. Akkor láttam a picikémet és minden rendben van vele. Az orvos is nagyon rendes volt, megnyugtatott. Most kaptam pár nap szabit is, így jól érzem magam. De félek, ha vissza kell mennem a munkahelyemre, megint visszajön ez a stresszelés. Azért próbálj megnyugodni, ha nem megy, nyugodtan menj el az orvosodhoz és beszélj vele erről! Nem szabad, hogy a munka a baba kárára menjen! Később, ha már nagyobb lesz a hasam én is megpróbálom kiíratni magam, de már előre tudom, hogy nem fognak neki örülni... :( Pedig annyi mindennel tudnék itthon foglalkozni, szeretnék nézelődni, utána járni mindennek... De sajnos ez van, dolgozni kell.